A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Fényinstallációk, vetítések, hologrammok, rajzok és printek között bóklászhatnak az emberek, jobban mondva legfeljebb 150 szerencsés, akik a szokásos rutinos kiállításmegtekintésből kilépve, azaz levetkőzve vonulhatnak végig a tereken. Ennél hatásvadászabb promó aligha kell egy eseménynek, de mielőtt azt hinnénk, hogy a galéria találta ki a pajkos ötletet, gyorsan kedélyeket hűtünk: nem, maga Turrell volt az.
Egy szóvivő azt mondta a nem mindennapi (befogadási) kísérletről:
a meztelenség teljesen ledönti az akadályokat a művész és közönsége között.
Turrell szerint egyébként is a bőrünkön át isszuk a napfényt, hogy D-vitamin legyen belőle, szóval “gyakorlatilag fényevők vagyunk, ez az étrendünk része.” Vagyis ezért nincs semmi gond a fedetlen bőrfelületekkel.
A tárletvezető amúgy szintén ádámkosztümben vonul végig az egybegyűltekkel, és azt mondja, így több a mosoly, sokkal felszabadultabb, vidámabb az egész. Ráadásul egy leheletnyi lázadás is, hiszen Ausztráliában sem engedi meg a törvény, hogy így futkározzunk az utcán, ez viszont egy privát terület, ahol ideig-óriáig szembemehet az ember a szabályokkal.
Ő Stuart Ringholt, egyébként egy Melbourne-i művész, aki meg annyit tett hozzá ehhez az egészhez: olyan abszurd egy csomó csodálatosan felöltözött embert kísérgetni, amikor kísérgethetünk egy csomó meztelent is. Főleg, hogy amikor egy pucér embercsoport jön össze, akkor derül csak ki igazán, hogy valahol
mind ugyanúgy nézünk ki, és sokkal szexualizáltabbak vagyunk ruhában, mint anélkül.
(via Canberra Times, news.com.au)