Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Csizik Balázs Urban Relations nevű sorozatában az épített környezet és természet közötti viszonyokat vizsgálja.
Robogunk a Szentendrei úton kifelé a városból, látjuk a sűrű paneltelepeket. Robogunk tovább, már a városhatárt elhagyva, látjuk a susogva elsuhanó fákat. De valahogy együtt sosem jelennek meg a fejünkben, két külön dimenzió, amik, mint a mágnes azonos pólusai, mintha egyenesen taszítanák egymást. A szögletes, kemény, hamuszürke, ember alkotta mesterséges tömbök, amik mintha eleve arra teremtődtek volna, hogy kiszorítsák az organikus zöldet.
Csizik Balázs grafikus-fotóművész vállalása mégis az volt, hogy eredeti módon hozza közös nevezőre ezt a két világot.
Átadjuk a szót az alkotónak:
“A sorozatomban az ember által épített környezetet szimulálom, egyedileg erre a projektre létrehozott, rétegelt falemezekre kasírozott panelmintával ellátott objektekkel.”
Ezeket az objekteket végül kiviszi a természetbe, újabb kontextusréteget dobva rájuk azzal, hogy gyakran olyan helyekre állítja fel őket, amik az ember pusztításának lenyomatai: szemétlerakatok, bányák. A kérdése pedig ezzel együtt:
“Hogyan éljük meg, ha úgy látjuk azon élettérben is élnünk, építkeznünk kell, amitől távolodunk, amit riasztónak és élhetetlennek tartunk, de mi teremtettük?”
Az Urban Relations projekt fontos eleme a dekonstrukció: a formák torzulnak, így esztétikai értéket hordozva de közben riasztónak is tűnnek,
“rámutatva, hogy a folyamatos jólétre törekvő emberi túlhalmozás, fejlődés sokszor a dekonstrukció, visszafordíthatatlan torzulás irányába mutatnak.”
A továbbiakban pedig a képek beszéljenek:
Balázs egyébként egy ideje tudatosan foglalkozik Budapest paneltelepeivel – annak építészeti, kulturális és társadalmi örökségével. A lengyel Zupagrafika “Eastern Blocks: Concrete Landscapes of the Former Eastern Bloc” könyve a közép- és kelet-európai posztszovjet panelkulturát szerves egészként kezeli, ennek a budapesti vonatkozású fejezezetének létrehozásakor a könyv tartalmi, szöveges részének kialakítása közben ismerte meg a terület urbanisztikai, társadalmi jelentőségét.
Négy kiemelt kísérleti lakóteleppel szeretné folytatni a kutatómunkáját, az újpalotaival, a csepelivel, az óbudaival, és a Havannával, az egyes telepek rehabilitációján túl arra keresve a választ, hogy milyen módon vegyül az aktuális tájépítészeti stílus a jellegzetes korabeli térszerkezeti elemekkel – és ehhez hogyan viszonyul a cserélődő lakosság.
Máris mehet a követés Behance-en!