Érvek amellett, hogy miért érdemes egyedi ékszert adni ajándékba
A jó öreg repper 2001-es, a pornó és a videóklip határait lazán fellökő filmecskéje az első felnőttfilm evör, ami a Billboard eladási listáját is megjárta. (Megnevezni nem kívánt szerkesztőkollégánk szerint ráadásul a színészi játék is átlagon felüli, főleg a medence melletti jelenetnél!)
A francia film fenegyereke olyan merész videót készített Brian Molko zenekarának, hogy még a videóválogatásukra sem engedte feltenni a kiadó. Vimeón azért megtekinthető a klip, amelyben a zenekar sajnos csak egy lemezborítón tűnik fel.
Kevés pornósztár képe juthatott be annyi tinédzser szobájába, mint Janine Lindemulder, aki szerepelt a Blink-182 legklasszikusabb lemezének (Enema Of The State) a borítóján és a zenekar legemblematikusabb klipjében, a meztelenkedős What’s My Age Againben.
Unger András főszerkesztő kedvenc fiatalkori zenekara. A germán eurodance egyik legpopulistább formációja, ami a műanyagszintis szólamokat lepedőakrobata szövegekkel turbózta meg. És CSÖCSBOLYGÓVAL!
A nő, aki se nem zenész, se nem pornós, mégis mindkét területen maradandót alkotott. Így kell ezt.
Egyik kedvenc rapperünket az sem zökkentette ki a flow-ból, hogy az egyik tavalyi koncertje közben térdenállva kedveskedett neki egy rajongója.
A Pornhubnak nem a mostani volt az első eset, hogy feltűnt a popzenei hírekben. A Xiu Xiu a nem csak cicákat tartalmazó klipjének a népszerű videós oldalt találta az alkalmas premierhelyszínnek.
A pornóiparnak megszámlálhatatlan szereplője (itt van közülük tíz darab) próbálkozott be a popzene világával, de legalább közel érdemi produkciót csak Sasha Grey tett le az asztalra. Mást ne mondjunk, a kísérleti zenékkel is szöszölő reneszánsz dívának még az is megadatott, hogy a posztindusztriál-legenda Current 93 Aleph at Hallucinatory Mountain című lemezén vokálozhatott.
Manapság az egyik legnépszerűbb téma, hogy a popzene szép lassan eltolódik a totális pornográfia felé. Ez a videó mindössze azt mutatja meg, hogy sok újdonság már nem várható.
Robert Christgau legendás zenekritikus szerint a sokkrocker 1995-ös lemezének ez, a turnémanedzser kalandjait megörökítő, zenét nem is tartalmazó trekk volt a legjobb darabja.