A fotózás Captain Beefheartjaként is emlegetett Bob Mazzer több mint negyven éve dokumentálja a londoni metró utasait. Mindig a magafajta különcöket, a tömegből kilógó lázadókat, a már ránézésre különleges embereket és az etikettre fittyet hányó alakokat kereste. Spontán fotóinak humora és sokszor megkapó szépsége mellé az idő múlásával megérkezett az a mély nosztalgia, ami évekkel később, a helyszíntől elszakítva is őrzi a spontán jelenetek esszenciáját.
Elsősorban Mazzer nyolcvanas években készült fotóiból július 13-ig tekinthető meg egy kiállítás a londoni Howard Griffin Galériában.
A korszak fiataljai feltehetőleg buliból buliba menet:
Mazzer elmondása szerint a londoni metró egyes állomásain konkrétan bulik voltak késő esténként:
Néha tényleg egész megdöbbentő mai szemmel az egész sorozat szabadossága:
Nekem már az meglepő volt télen, hogy Bécsben voltak bárok, ahol lehetett cigizni. Az, hogy metrón valaha lehetett, már egész szürreális elgondolás:
Falnak ne menjen!
Alapjában véve én azt szoktam gondolni, jó irányba tart a világ. Az alábbi kép alapján azonban mintha valami elveszett volna:
Azért voltak neccesebb pillanatok is természetesen:
Ahogy megkapók is:
Sőt még annál is megkapóbbak:
Vlad Tepes bámészkodott el, amikor le kellett volna szállnia:
Nagyon közel történtek nagyon különböző dolgok:
És igazából még ennél kisebb távolság sem volt zavaró egyeseknek:
De ami sok, az sok:
Az abszolút kedvencem pedig ez a két békésen sörözgető nő. Ők azok, akiknél a fotósorozat megtalálja a maga nyugvópontját. Ők nem akarnak zavarni senkit, nincs bennük semmi kivagyi lázadozás, egyszerűen teszik azt, ami nekik jó.
A mi a már elérkezett jövő akkor még kis reménységével zárjuk a sorozatot, de aki szeretné, Bob Mazzer Facebookján folytathatja a nézelődést.
Kösz, Vice! Akit pedig a korszak New Yorkja is érdekel, erre kattintson tovább.