Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
A 2011-es tóhokui földrengés és cunami a maga kilences Richter-skála szerinti erősségével az elmúlt évek egyik legpusztítóbb természeti csapása volt – a japán meteorológiai intézet szerint egyenesen az országban valaha bekövetkezett legnagyobb. Tízezernél is többen haltak meg vagy tűntek el. Mint ilyen, sokakba mélyen beleégett, sokakat megihletett, és miközben a társadalom egy emberként kezdte újjáépíteni az országot, voltak, akik pluszban még a művészet örökérvényű nyelvéhez is nyúltak.
Így tett Manabu Ikeda is, aki Rebirth címmel egy emberfeletti részletességű képet készített a katasztrófáról. Háromszor négy méteres felületre dolgozott, napi tíz órában. 2013 nyarán kezdte, most végzett vele.
Alkotásának sebészi aprólékossága akkor tűnik csak elő, ha odarakjuk mellé a belenagyításokat, amik szinte különálló mikro-univerzumokat építenek fel: emberek, állatok és növények saját sztorijait, ahogyan mindegyikük túl akar élni a káoszban – ami az alkotó szerint napjainkban is jelen van, ugyan más formában, de egyvalamiben hasonlít a kettő:
a káosz csak ritkán követ egy egyszerű, lineáris narratívát.
Ott fent a teljes végleges kép, és akkor itt vannak részletek belőle:
Az egész kép központi eleme egyébként az óriásfa, ami a cunami hulladékából nő ki, és súlyos hullámok csapdossák. Ikeda először ceruzával skiccelte fel az egyes jeleneteket, majd töltőtollal és akrilos tintával ment végig rajtuk.
Ikeda azt mondja,
“nem szándékosan merültem el a részletekben, de én inkább ezeket látom a világból, mint a nagy egészet, a toll és a tinta pedig a legjobb eszközök ennek kifejezéséhez.”
És egy fun fact a végére: a művész a wisconsini Chazen Museum of Art alagsorában munkálkodott a nagy művön, de ő sem maradt csapás nélkül. Egy síbalesetben kificamodott az egyik válla, ami pont a domináns kezét tette egy időre használhatatlanná. Hosszú ideig nem rajzolhatott vele, ezért 3-4 próbarajzolás után bevetette a másik kezét, és azzal folytatta a tollfestményt.
(via)