Nagy Italtipp karácsonyfán innen és túl!
Sokan azért a mélyen édes pikantériáért szeretik a viszkit, amit a transzparensbarna ital a torok hátsó szekcióban hagy. Ami miatt jó rátölteni azt a két lötty kólát, vagy amivel párhuzamosan jó megforgatni a poharat a kezünkben a meleg lakban, miközben megtekintjük az ablakon túli fagyos világot. Embere válogatja a viszkifogyasztását, de az biztos, hogy az édes-kéjes ízmaradvány minden rajongás kulcsa.
Na de hogy lehet ezt a nyelvi élményt fokozni úgy, hogy ne essen át a ló gejl, émelyítő, mézes-mázas túloldalára, de mégis valami extra svungot csempésszen bele a közkedvelt szeszbe? A Glenmorangie whiskey A Tale of Cake (Egy süti története) elnevezésű változata pontosan ezt a missziót tűzte zászlajára, és úgy tűnik, sikerrel.
Rákóstoltunk a lére, és szívesen eresztettük volna bő lére (vagy tukmáltuk volna, ha disznóvágáson lettünk volna, szar pálinka helyett a böllérre), mert tényleg megcsinálták benne a sütiaromát úgy, hogy ne aromának tűnjön, hanem olyan kikacsintásnak, mintha
anyuka tényleg belemorzsolt volna egy kis fehércsokit, némi aszalt gyümölcsöt, minimál kisüzemi mézt, miközben ez az egész kicsit sem heréli ki a malátaviszki esszenciáját.
Szóval olyan ez, mint amikor ráírják a világos pörkölésű etióp kávéra, hogy csipkebogyó és vérnarancs, ami itt sem adalékot jelent, hanem a megszokott zamar enyhén ívelt elkanyarítását egy irányba, ami nem elvesz, hanem hozzátesz.
Nehéz persze elképzelni a sütiízről, hogy nem lesz hivalkodó, pedig valóban nem. Főleg, ha hozzátesszük, hogy Dr. Bill Lumsden, a Glenmorangie viszkikreációs igazgatójának fejéből szökkent szárba, aki egyszer csak azon kapta magát, hogy életének legbensőségesebb élményei szinte mindig magukban foglalták a süteményt, mint olyat. Az mindig ott volt az asztalon, akár a vendéglátó nagyiról volt szó, akár a saját lányáról, aki meglepte őt fordított ananászos tortával.
És csak hogy még egy – hazai vonatkozású! – ajánlást tegyünk a kóstolás mellé: Lumsden annyira rátekeredett a sütisviszki témára, hogy tokaji desszertboros hordókkal is kísérletezett. Ha kérdésként merül fel, mi kísérje le a szentestei vacsorát, akkor itt a válasz: ? ;)))