Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog, sorrendtől függetlenül. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. A negyedik fejezetben az egyik leginkább alulértékelt szag, a klóré kerül sorra!
A klór nekem olyan volt, mint a sör, először nagyon nem tetszett, aztán idővel nem csak, hogy megszoktam, hanem konkrétan meg is szerettem. A klórszag sokáig nem működött magában, kellett hozzá mindig egy úszómedence is, mára azonban annyira összekötődött vele, hogy ha klórszag jut az orromba, akkor már látom az úszómedencét is, ahogy a kék csempéin játszik a fény.
A klórszag azért jó, mert úszni jó.
A klórszag azért jó a bőrön, mert mellette van a fáradtságok egyik legjobbika, az, amit úszás után érez az ember. Fáradtság, de valahol feldobó is. Talán csak a szex utáni fáradtság mérhető ehhez.
A klórszag azért is jó, mert biztonságérzetet ad: ez a víz tiszta.
Aztán van ez az öltözőromantika, sokan gondolnak vissza a tesiöltözőkre nosztalgiával, és hát van is benne valami, de azt el nem tudom képzelni, hogy legyen olyan ember, aki tényleg szeretné az olcsó dezodorral megspékelt átható izzadságszagot.
Ezzel szemben az uszodaöltöző tényleg egy klassz hely. Jórészt a víz miatt persze, de mivel az szagtalan, ezért a klórszag áll be az uszodaöltözők hangulatával a szívembe.
A nyitókép a Losonczi Általános Iskola uszodájában készült. A reggeli és esti órákban tök olcsón lehet használni bárkinek.