A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog, sorrendtől függetlenül. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. Ha jól számoljuk ez az hatodik fejezet, az viszont 1000%, hogy a pesti El Caminóról szól.
Mint annyi jó dolog, a pesti El Camino is egy véletlenből született. Egy felszabadult hétköznapon azzal a gondolattal léptem ki a lépcsőházból, hogy elviszem a kutyát egy nagyobb sétára. A budai irány elég biztos volt, de onnantól kezdve már elég ötletszerűen haladtunk: Tabán, Vérmező, Városmajor, Ördög-árok, aztán hoppá már Hűvösvölgynél vagyunk!
Hiába a szmogos levegő, óriási fless volt a beváros felé tartó áradattal szemben ballagni kifelé, zenét hallgatni, megállni parkokban, átgondolni dolgokat, ilyesmik.
Úgyhogy mentünk is tovább Hűvösvölgytől Máriaremete felé, majd végre elhagyva Budapest közigazgatási határait, az erdőben Solymár irányába fordulva.
Akkor kezdtem gondolkodni, hogy ez akár lehetne egy kicsi El Camino. Hogy mondjuk legyen pesti El Camino! Mert azt Budapest mellett talán lehet Pestre mint megyére is érteni. A definíció meg legyen az, hogy válassz egy szürke hétköznapot, amit szabaddá teszel, majd a város közepéről indulj el bármilyen irányban gyalogszerrel, és sétálj ki a városból. A többi meg majd jön magától!
