Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. Következik a legkedvesebb hangszer, az Uku!
Egy barátom kísértem el kábé két éve stúdiózni, ott találkoztam először személyesen ezzel a hangszerrel, addig csak távolról nézegettem kicsit rosszallóan. Én csak gitáron igazodok el valamennyire, így óhatatlanul is afelől kezdtem el barátkozni ezzel a négyhúros valamivel. Van néhány nehezen lefogható hang, de szinte mindenre van B-, sőt néha C-lehetőség is kis módosítással, ha nem akarjuk őrületbe kergetni az amúgy meglehetősen kis területen ügyeskedő ujjainkat.
Elsőre azonban az tűnt fel, hogy míg a gitárnál tök laikusként csomó fals “akkordot” lehet lefogni, addig ukun a legtöbb ujjkombináció értelmes hangot eredményez. Ha nem, akkor meg eggyel arrébb teszed egy vagy két ujjad, és oké is. Noha a hangzása sokaknak gejlnek, műanyagnak hathat, én egész hamar megbarátkoztam vele. Tök vicces átírni rá gitárról számokat, csak úgy random pötyögni rajta pedig maga Hawaii. A lényeg, hogy zenét eddig csak hallgatók számára is talán a legjobb belépőhangszer.
Később elvittem egy gyerektáborba is, ahol folyamat klimpírozott rajta valamelyik kölyök, és ami zongorával vagy gitárral, szaxofonrón nem is beszélve, kiidegelt volna a világból, az összevissza csilingelő ukulele hangjával inkább úgy maradt meg bennem, mint ami olyan kellemes háttérzaj, amilyen, teszem azt, a kabócák zizegése. Amire aztán tényleg nem lehet rossz szó!
Én, aki alapvetően minél kisebb pakkal szeretek utazni, nincs az az isten, hogy bárhova magammal vigyek csak úgy egy akusztikus gitárt, az ukulele viszont úgy néz rád indulás előtt a képzeletbeli nagy szemeivel, hogy nincs az az indok, hogy ne tedd be a táskádba, kosaradba, csomagtartódba, akárhová:
Világ száz legjobbdolga: 1. Stoppolás
Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. Az első ilyen az utazási módok királya: a stoppolás. Rögtön engedjük el a kényszerből való stoppolásokat, amikbe csak akkor kezdünk bele, amikor lekéstük az utolsó buszt, vagy mégse akarunk valahol ottmaradni egészen a hajnali járatokig.