Világ száz legjobbdolga: Stoppolás

Nem a világ száz legjobb dolga lesz ITT összegyűjtve, hanem száz legjobb dolog. Olyanok, amik nem annyira nyilvánvalóak, mégis a maguk kategóriájában verhetetlenek. Az első ilyen az utazási módok királya: a stoppolás.

Rögtön engedjük el a kényszerből való stoppolásokat, amikbe csak akkor kezdünk bele, amikor lekéstük az utolsó buszt, vagy mégse akarunk valahol ottmaradni egészen a hajnali járatokig. Ilyenkor is jól jöhet persze a stoppolás, de igazán akkor jó, amikor nincs rákényszerítve az ember.

A stoppolás onnan kezdi el igazán megmutatni a maga csodálatos mivoltát, amikor úgy állunk ki az út mellé, vagy sétálunk kitartott hüvelykujjal, hogy igazából tök mindegy mikor érünk oda. De még ezt az “oda” mutatószót is kihagyhatjuk, itt vagy ott, tök mindegy, csak a távolság a lényeg, az is mindegy, hogy mekkora. Mert ez az utazási forma tényleg az utazásról szól, nem pedig a kapkodós-gyors odaérkezésről, mint a gulághangulatú repülés mondjuk.

A magam részéről nagyon nem vagyok híve annak, hogy az időt pénzzé konvertáljuk, de most visszafordítva el lehet sütni, hogy “az idő pénz”:

A stoppolás innen nézve maga a gazdagság, a tehetősség, és ne féljünk a nagy szavaktól, maga a szabadság. Én szoktam sétálni közben, mert azzal mégiscsak haladgat az ember. Így már vesztes tuti nem lehet.

Noha amikor stoppolunk, mindig az tűnik fel sikerként, ha felveszik az embert, és valahol ez klassz is, lehet ismerkedni, reményt kapni az emberiségbe, hogy nem hagy ott mindenki az út szélén, ilyenek. Csak hát ezzel éppen hogy – ha időlegesen is, – de véget ér a stoppolás, ami hahó, a világ egyik legjobbdolga!

Ezért igazából az a legjobb, amikor az autók lassítás nélkül húznak el mellettünk, a zsebünkben pedig titokban aranylik az idő.

Ha ez eszembe jut, akkor mindig szólok, hogy itt jó is lesz, köszi.