Még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki nyilvánosan és őszintén felvállalta volna, hogy a Valentin-nap egy fontos, legitim ünnep, olyan, amire az ember ünneplőbe öltözteti a szívét. Mondjuk már a saját demográfiai és személyiségbeli adottságaim is valószínűleg megszűrik, hogy kihez kerülök elég közel ahhoz, hogy az élet ilyen veretes témáiról cseréljünk eszmét, szóval a mintám statisztikailag nem pontos – de az ismerőseim viszonyulása a V-naphoz kábé egy olyan skálán mozog, hogy
“Á, hülyeség, a szerelmet minden nap ünnepelni kell — Valentin nap? Kajak? Behányok bazmeg.”
És mégis, a pontatlan statisztikák és a gejl szívecskés giccsek látványos megvetése mögött ott lappang a népesség egy minden évben változó összetételű csoportja, akiknek összerántja a szívét a fagyos szorongás február első heteiben minden tematikus wellnesshotel reklám és páros kávéajánlat láttán. Akik a jeles nap estéjén zokogva nézegetik a meghitt párkapcsolatban terpeszkedő exük instasztoriját.
A média és a reklámipar ezt a csoportot vagy kegyetlenül ignorálja, vagy olyan nevetséges dolgokkal szólítja meg, hogy hát el lehet menni szinglibuliba, vagy ami még ennél is rosszabb, a szerelem önmagad szeretésével kezdődik! Júúújj.
Következzen tehát egy hiánypótló genderneutrális tippgyűjtemény arra az esetre, ha most épp egyedül vagy, de Valentin-napon (azaz körülbelül 4 nap múlva) már szeretnél stabil, kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolatban lenni.
Nincs lehetetlen!
Menj el egy helyre, ahol emberek vannak. Nem baj, ha olyan emberek, akikkel esetleg lehet valami metszéspontod – gondolkodj kreatívan, impró órától kezdve népzenei koncerten át AA meetingig bármi működhet. A helyszín megjelöléséhez hívd segítségül számtalan szakításodon keresztül megszerzett tűpontos önismereted.
Vizsgáld meg a virulens párjelölteket magad körül, ahogy a kézműves sörüket iszogatják, vagy a kortárs képzőművészeti alkotások előtt merengenek. Ki az, aki boldognak, elégedettnek és nyugodtnak tűnik? Őket messziről kerüld el. Fókuszálj az elveszett egyedekre, félszeg tekintet, szorongó szívószálgyűrögetés, az alacsony önértékelés félreismerhetetlen sötét aurája – ezek azok a jelek, amikre utaznod kell, ha gyors eredményt akarsz.
Egy jó nyitószöveg: “Te is szomorú vagy?” Egy még jobb, csak bátraknak: “Van időd? Ha igen, menjünk fel hozzád, párosodjunk, és aztán viseljük együtt szuboptimális döntésünk következményeit, sokáig, lehetőleg örökké.”
48 órán keresztül ne hagyjátok el az ágyat. Ha kell, rendeljetek kaját, és azt is az ágyban egyétek meg, még jobb, ha egyáltalán nem esztek. Most fekteted le az alapokat. Mikor épp pihentek, áradozz arról, hogy még soha senkivel nem voltál ennyire egy hullámhosszon
Most, hogy választottad a hirtelen jött nehézsúlyú intimitástól ittas, könnyen kísértésbe esnél, hogy elmeséld neki az életed. NE tedd! Egy rossz szó, és egyedül maradsz életed összes Valentin napjára. Eljött az idő, hogy kicsit bezárkózz, és a hallgatásod legfejjebb egykét szarkasztikus megjegyzéssel törd meg. Legyél kiszámíthatatlan. Ajakbiggyesztésre jöhet szemforgatás, aztán nevetgélés. Dicsérd a szépségét / vonzerejét, majd azonnal mutass rá egy testi hibára. Ezt hívják “csábításnak”.
Hagyd, hogy ő elmesélje az életét. Készíts mentális jegyzeteket az összes megalázó élményéről és bizonytalanságáról. Jól fog jönni később.
Istenítsd a radikális őszinteség koncepcióját. Engedd még többet beszélni.
Aztán tűnj el 48 órára. Ne vedd fel, ne válaszolj!
Mikor a telefonod már felrobban az üzeneteitől, írd meg, hogy az inspirációd forrásával kellett újracsatlakoznod, és ilyenkor izolálod magad a külvilágtól.
Küldj egy artisztikus félmeztelen képet – az arcod ne legyen rajta, elvégre még nem tudhatod, hogy nem pszichopata-e tényleg.
Fogadd el a Valentin-napi vacsimeghívást. Nincs más dolgod, egyelőre beérkeztél.
