Mi egészen abban voltunk, hogy már rég nem téma, hogy a Sziget Fesztiválköztársaság közönsége nagyrészt külföldiekből áll. Viszont akárhol álltunk sorba, mindenhol a kedves döbbenettel találkoztunk, amikor sorra kerültünk:

A fizetőkártya váltásánál, büféknél, kocsmáknál, biztonsági őröknél, dohányboltban, mindenhol. De tényleg mindenhol, egy kivétellel: a legendás Csónakházban, ahol igen, idén is nagyon olcsó a sör: egy korsó Ászok 400 forint. De a többi, amúgy a Sziget tiszteletére megemelt árú termék is bőven a belvárosi árfekvés alatt mozog.

Igen, igen, igen. Tudom, hogy azért kattintott, aki kattintott, hogy megtudja, 250 hamburgervásárlóból hány volt magyar. Mondom: szóval az úgy volt, hogy a Zing Burgernél is megkaptuk a kedves döbbenetet, és miután az eladósrác behúzta a strigulát a felismerés után, akkor elmesélte, hogy az addigi 250 vendégükből mindössze

Nyolc volt magyar! :OOOOOOOOO

Tehát az emberek 3,2 százaléka! Durva, mi? Amúgy nem tudom, mennyibe került a burger, nem én vettem, és meg se kérdeztem, de a Napfényesben nekem 1400-ból kijött a vacsi, amivel én oké voltam jólakottságilag és úgy árérték-arányban is.

Annyit azért még szögezzünk le, ez nagyon nem azt jelenti, hogy a szitizenek 97 százaléka külföldi, a magyarok között nyilván sokkal többen vannak, akik nem bent élnek a Szigeten, hanem hazajárnak, és mondjuk a vacsorát már bent, de az ebédet még otthon költik el. Azokról nem is szólva, akik poénból nem leplezik le a magyarságuk, miután angolul szólnak hozzájuk.

További érdekességek a Sziget 0. napjáról

• Rihanna nagyon sokat késett, mindössze kábé egy órát játszott, és én még Szigeten ennyi elégedetlen embert nem szpottoltam, mint az ő koncertje utolsó fél órájában és utána. Csomó lassú szám volt, a slágereinek pedig olyan négyötödét ignorálta, és tényleg olyan csakrajongóknak-ízű karcsú mashup volt az egész. Én a jó öreg setlist.fm-nek és a YouTube-nak köszönhetően tudtam, mire számítsak. Így legalább annak örülhettem, hogy volt a Work meg a FourFiveSeconds, amiket nem játszott minden korábbi turnéállomáson.
• Nem jutottunk be Travis Scottra. Oké, kábé tíz percig forszíroztuk, de olyan tömeg zsúfolódott össze az A38-as színpad bejáratánál, hogy még kikeveredni belőle is izzasztó volt. (Szia Ádi, nem tudom mi volt a hézag, de mi öt perccel a show előtt bejutottunk simán, és nem maradtál le sok mindenről, viszont lehetett vicceseket dabolni! – Szerkesztő András)
• Nem jutottunk be Afrojackre. Ezt mondjuk annyira se bánom, mint Travis Scottot. Viszont az, hogy a szekus azzal bíztatott minket, hogy akár két órát is várhatunk, mire sorrakerülünk a beengedésnél, szóval ez már kicsit durva volt. De ha tele, hát tele. Irány tovább!
• Végül egy vallási sátras, teázós kitérő után az olasz Mind Againsten értünk révbe, ahol konkrétan röhögtem, hogy hány féle-fajta módon kerülik ki a közhelyes, snassz dropokat, és térnek rá a csapatós részekre mindenféle vargabetűkön át. Nem rosszból mondom, okos kis szett volt, éltük. Ide is teszek tőlük egy bojlerrúmozást, ha valaki nem tudná miről maradt le – ha véletlenül nem volt ott.