Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Imádjuk ezeket a sorokat a Wikipédián:
“A Tubi60 összetevőit úgy válogatták ki, hogy frissítő érzetet hagyjon a fogyasztóban, ami a vegytiszta boldogság pozitív vájbjával ruházza fel, ahogyan a szlogen is mondja. A nemhivatalos hiedelem szerint a Tubitól másnap nem jön a másnaposság.”
Aki nem tudná, a tel-avivi találmány a gyógynövényes-fűszeres alkotóelemeinek hála egy erősen citrusos cucc, amit lehet shotban is inni, de a tömény savanyúsága miatt tubiszódaként talán még népszerűbb. A veszélye pedig abban rejlik, hogy a 40 százalékos alkoholtartalmat jóformán elnyomja a kurvafinomsága, és az ember hajlamos jobban megpörgetni a köröket belőle, mint akár mondjuk csak vodkaszódából.
A helyzet a másnapossággal azonban az, hogy megfelelő mennyiségű alkohollal igenis össze lehet hozni, különösen, ha az ember nem hidratálgat közben. Mint ahogy az is vicces PR-duma a hivatkozott Wikipedia-oldalon (amit nyilván nem egy lelkes rajongó rakott össze), hogy ha keverjük a Tubit, akkor már kockáztatjuk a hangovert, szóval ne keverjük – teljesen téves hiedelem ugyanis, hogy a piák keverése vezet a fejfájáshoz, annál inkább a szesz mennyisége.
A szerkesztőség empirikus tapasztalata pedig az alábbi: de, igenis előállítható egy közepes szarullét egy vadabb áttubizott estével. Annyiban hordoz csak igazságot a fenti szócikk, hogy a Tubi 60 egy világosabb pia, ami azt jelzi, hogy kevesebb úgynevezett congenert tartalmaz (bocs, nincs rá magyar megfelelő), vagyis azt az összetevőt, ami megnöveli a fejben bokszoló majmok kockázatát másnap – a sötétebb italokban pedig több van belőlük, így azok a másnap szempontjából kockázatosabbak.
De aki még ennél is többet akar megtudni a szeszről, mint olyanról, az nézze meg ezt a BBC-doksit: