Fogyassz matcha pohárkrémet menopauza idején is!
Amikor új sportot próbál ki az ember, eleinte mindig kicsit hülyén érzi magát. Hát még ha ennek éppen az a lényege, hogy nőiesek, légiesek és akrobatikusak legyünk – ami ugyebár minden nő vágya. Dupla hátmég: mi van akkor, ha ez a szóban forgó új hobbi ráadásul olyasmi, amit jellemzően bugyiba csúsztatott bankjegyekkel tekergő, éjszakai műszakban dolgozó, ledér hölgyekhez szokott kötni a többségi társadalom?
Hát az van, hogy amikor először megy rúdtánc – vagy ahogy mostanában píszín nevezik: rúdsport – órára valaki, készüljön fel, hogy még az átlagosnál is nagyobb vércikinek fogja érezni a teljesítményét. De arra is, hogy ez egy pillanatra sem tántorítja majd el attól, hogy folytatni akarja.
Főleg, hogy azért már elindult valamiféle változás ennek a mozgásformának a megítélésében, még akkor is, ha egyelőre ez még kimerül abban, hogy látványos gifeket posztolgatnak emberek a Tumblr-re. De az biztos, hogy a rúdtáncról mostanában kezdik egyre többen elhinni, hogy nem egyenlő a sztriptízzel, és nem kell hozzá night clubban dolgozni, hogy valaki profi szinten űzze. Ez egy komoly sportág, szövetségekkel, bajnokságokkal és ma már sok amatőr követővel is. És mivel Budapesten is elkezdett terjedni a láz, és egyre több ilyen stúdió nyílt városszerte, gondoltam: ha táncolni, és fára mászni szeretek, ez sem állhat olyan messze tőlem.
Szabó Liza, rúdsport-oktató és múlt hét óta világbajnok, az Eötvös utcai Pole Dance Fitness studióban tart órát, szerencsére abszolút kezdőknek is. Szerinte fokozatosan szűnnek meg az előítéletek a rúdsporttal kapcsolatban, és „egy akrobatikus, igen nagy erőnletet igénylő gyakorlatsor bemutatása után az embernek legkevésbé olyan jelzők jutnak az eszébe, mint szexi vagy erotikus, inkább az erő, a hajlékonyság és az elegancia jellemzi ezt a mozgásformát.” Azt is kevesen tudják, hogy a rúdtáncnak két irányzata van: a glamour, amihez hozzátartoznak a strasszos bugyik és az egyéb szexi kellékek, illetve a sport, amit egyszerű sportruházatban, mezítláb űznek, és amiben sokkal inkább az akrobatikus elemek kapnak hangsúlyt.
Igaz, a viszonylag minimális ruházat – mint az kiderült – mindenképp hozzátartozik a sporthoz, de nem annyira a csábosság, mint inkább a jobb tapadás érdekében. Az óra első húsz perce egyszerű erősítéssel telt, ami a későbbiekben megtanult figurákhoz elengedhetetlen, majd állhattunk is a rúd mellé, hogy már bonyolultabb, de még mindig elsősorban erősítést célzó gyakorlatokat végezzünk. Itt került le a legtöbb lányról először a póló, hiszen amikor úgy kell egyszerre felhúzni mindkét lábunkat, hogy hátradőlve a vállunkat a rúdnak támasztjuk, csúszós pólóban igencsak könnyű hátast dobni.
Az első sikerélmény – valószínűleg hozzám hasonlóan mindenki számára – akkor érkezett el, amikor kipróbálhattuk a legegyszerűbb, mégis már rúdtáncolásra emlékeztető „tűzoltó” forgást. Persze nem mondom, hogy máris a porondon láttam magam, de az biztos, hogy isteni érzés volt kipróbálni, és nagyjából teljesíteni azt, amiről bizonyára sok nő képzeleg néha – még akkor is, ha ez az egész elsősorban nem erről szól. De akkor is szexi, a fene vigye el (arról nem is beszélve, hogy játszótéri mászókás sikerélményeinket is felidézi)!
“Az idejáró lányok többsége 18-35 év közötti, és többnyire újfajta testmozgást keres. Bár a stúdiónkban kimondottan fitnesz oktatás zajlik, a nőiességüket és az önbizalmukat is növelni tudják azzal, hogy a tréningek során egyre tónusosabb lesz az izomzatuk, és a folyamatos sikerélmény magabiztossá teszi őket” – mesél a sport jótékony hatásáról Liza. És valóban, engem kifejezttem a jógára emlékeztetett több olyan statikus figura is, amit elsőre nagyon nehéz kitartani, de ha nem adja fel az ember, már az első órán fejlődhet benne.
Arra pedig, hogy érdemes állni a sarat, sőt, sosem késő elkezdeni, maga Liza az élő bizonyíték: 37 évesen kezdte el abszolút nulláról, ma világbajnok, és csak rá kell nézni a testére (no meg az alábbi videóra), hogy lássuk, miért éri meg. És ebben a másnapi gyötrő izomláz is megerősített.