Én alapvetően azt szeretem, ha otthon minél több szabad tér van, és csak olyan tárgyak vesznek körbe, amiket használok is.
Minap aztán úgy alakult, hogy két olyan poszt is szembejött az interneten, hogy különböző ismerősök a költözés során feleslegessé vált bútoraikról posztoltak képeket, hogy elvihetőek – lehetőleg gyorsan. Ez elgondolkodtatott.
Oké, elképzelhető helyzet, hogy valaki egy egykoron bútorozatlan, majd innen-onnan berendezett lakásból költözik egy már bútorozottba, így valóban a költözés miatt válnak feleslegessé a bútorok. Viszont érzésem szerint egy csomó olyan eset van, amikor a lustaság és a kényelem a szervezőerők.
Legyen egy szék a példabútorunk!
Attitűd 1.: Ugyan van három szék a lakásban, amiből csak egy, néha kettő van használatban, de ha már úgy alakult, hogy ide került, hát maradjon a harmadik is, van neki hely – legyintünk rá.
Majd attitűd 2.: Fú, ezt a harmadik széket ne vigyük magunkkal az új helyre, csak porfogó volt itt is!
Ez ugyebár három szempontból is pazarlás:
Szóval mindezt átmatekozva arra gondoltam, hogy ha mindenki időnként kiposztolná, hogy milyen felesleges dolgai vannak, amiket igazából el is lehet vinni, ha máshol jobban szolgálhatna, akkor azzal ha nem is forradalmian, de talán érezhetően jobbá lehetne tenni a környezetünket. Hiszen minden nap, amit a feleslegessé válástól a költözésig nálunk rostokol a példabeli szék: pazarlás. Mint a kidobott étel, az autóbütykölés közben összeolajozott ünneplő vagy a felrúgott Kőbi.