Ha így fogunk a jövőben csókolózni, akkor én nem akarok csókolózni

Paul Westerberg énekelte ezt a világ egyik legszebb számában, amikor még a telefon volt a legfontosabb távkapcsolati médium. Aztán persze, ha az érzékeny művész annyira nem is, de mi megtanultunk ezzel együtt élni, ahogy az elmúlt évtizedek technológiai vívmányaival is – még akkor is, ha nem volt muszáj. Amúgy persze de, az volt.

És akkor most itt van ez:

A Kissinger egy iphone-os kiegészítő, egy rákapcsolható szilikonszáj. A benne lévő szenzorok közvetítésével csókot küldhetünk és fogadhatunk a távoli, de amúgy közeli ismerőseinkkel. Feltéve, ha ők is rendelkeznek ezzel az ajakprotézissel. Akkor viszont akár párhuzamosan, tehát csókolózásként is mehet az átadás. Közben ráadásul videón nézhetjük a partnert, ha nincs behunyva a szemünk.

A fejlesztők most épp azon dolgoznak, hogy minél valóságosabb legyen az élmény. Mi pedig nagyon reméljük, hogy csókolóztak már igazából, mert akkor biztos tudják, hogy az egész szájszerkezet receptorrendszerét fel kell építsék ahhoz, hogy meg tudják ismételni annak a bizonyos egy embernek a csókját. Persze, ők meg jöhetnek azzal, hogy az üzenetrögzítőn is később érkezett meg a hang, és némiképp torzulva is, mégis jó volt.

(via)