Kevés jobb dolog van, mint amikor a szerelmével összebújva alhat el az ember. Ami azonban utána jön, már nem feltétlenül annyira kellemes. Ennek a szitunak a kétoldalú természetéről szól Jacob Andrews miniképregénye.

Az aranyidőszak, amikor még minden rendben. Olyan tíz percig.

Aztán elkezd elviselhetetlen lenni a hőség, mindenhonnan dől az izzadság…

És elkezdődik a most túl messze van, most meg túl közel játék.

Majd jönnek a legnyakatekertebb próbálkozások.

Aztán a fura alvási szokások. Amikben azért egy jó mindenképpen van:

Megtanulod értékelni, ha egyedül alhatsz.

Persze ez is csak kis dózisban jó…

(via)