Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Mint azt mindenki tudja, az első modern pizza a Margherita volt. A hagyomány szerint 1889-ben az olasz királynő tiszteletére nevezték el az olasz zászló színeit feltétként bejátszó pizzát a ma is ismert nevére.
A Margheritával párhuzamosan létezett a másik alappizza, a Marinara, ami ráadásul annyira basic, hogy paradicsom mellett csak olaj, fokhagyma és bazsalikom van rajta. Tehát sajt nincs.
Az 1870-ben alapított nápolyi L’Antica Pizzeria Da Michele, ami meg a legrégebbi pizzéria a világon, előtte utcai árusok voltak csak, mindössze ezt a két verziót árulja a mai napig. Nem tudom, ti megfigyeltétek-e, de azok a pizzázók, amik huszonhétféle pizzát kínálnak, ők ebből a kettőből szinte kivétel nélkül csak a Margaritát szokták étlapra tenni.
Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: sajttal, aminek még csak nem is kell annyira jónak lennie, kábé mindent el lehet adni.
A Marinára ezzel szemben rögtön halálra van ítélve, ha nem elég jó a tészta, vagy tré a paradicsomszósz.
Vegán étrendet követve többször kipróbáltam, itthon is, külföldön is, hogy a Margheritát átalakíttattam Marinárává, és hát nem kellett volna. Nem kellett volna kérnem inkább semmit.
Ettől függetlenül természetesen vannak szituációk, ahol, miként a rossz automatakávé, a kihűlt mekis krumpli, úgy a kétszázforintos vagy mirelitből kiolvasztott pizza is meg tudja mutatni a maga romantikáját, de ha tényleg jó pizzát akarsz, akkor olyan helyen vedd, ahol Marinara is van.
Azzal nem nagyon mernek gatyázni.