keresés menü

Egy újságíró szánalmasan kifigurázta, hogyan beszélnek a tinilányok, de a puskája visszafelé sült el

Tegyük a kezüket a szívünkre, vagy fordítva: egyikünk sem volt egy Cicero tizenpár évesen. Az esetek többségében (big up a szépbeszédű kivételeknek!) formálódó emberek formálódó agyaival rendelkeztünk, akik gyakrabban keresték a szavakat, mint amennyiszer nem. Nem az volt a prioritás, hogy míves körmondatokban értekezzünk az Életről, hanem egészen más sokminden.

Ami itthon, Magyarországon a jó öreg, szavak közé töltelékként ékelt őőőzés, az a tengerentúlon az uh, ah, illetve a mondatok közé szúrt like, (ami már-már egy ízes izével egyenértékű), amit az elmúlt időben sokan a butának levéssel hajlamosak azonosítani. És hát, igen, fiatalok alkalmazzák a legtöbbször.

Több se kellett a Daily Mail újságírójának, aki pár napja fogta magát, és lejegyzetelte egy interjúból egy 17 éves lány gondolatait, de szó szerint. A lányt arról kérdezték, mit gondol Donald Trumpról, aki nemrég Pocahontasnak nevezett egy indián származású szenátort.

https://twitter.com/dmartosko/status/1129206098672705536

A tölteléklájkok halmozása szembetűnő, mint ahogy David Martosko szándéka is, hogy porig égesse szerencsétlen lányt. Az empátiahiányos szerkesztő egyvalamit felejtett el, amit viszont Dr. Mercedes Durham szociolingvisztika docens nagyon jól eltalált a Dazed nevű magazin kérdésére:

“Mindenki használ töltelékeket beszéd közben, csak különböző nemű és életkorú emberek mást és mást. Ezért mindenki arra érzékenyebb, amit ő maga nem használ.”

Ugyanakkor az is hozzátartozik mindehhez, hogy a fiatal lányok gyakran elsőként kezdenek használni új kifejezéseket, ezért az innovatív hozzáállásért pedig gyakran éri kritika őket.

Amúgy nem is kell Amerikáig menni, egy brit kutatás például tavaly kimutatta, hogy az emberek 60 százaléka használ ott is töltelékkifejezéseket: err, right, innit, OK, basically – ilyeneket. És a töltelékekre nem érdemes fujjolva nézni, mert egy másik szakértő szerint

ezek a jelölők valójában előremozdítják a társalgást, nélkülük úgy hangoznánk, mint egy robot.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes törekedni a szép beszédre. Csak annyit jelent, hogy a Daily Mail újságírója egy érzéketlen fasz volt, aki csak azért nem tisztázott le egy nyilatkozatot, ahogy a munkájában egyébként ez szokás, hogy beleálljon két lábbal valakibe.

Csak éppen a Twitterezőkkel nem számolt, akik szépen visszaadták a levelet a feladónak, például ő, aki rákeresett az újságíró egyik élőbeszédes nyilatkozatára, és lám, abban is talált töltelékeket:

Szóval beszéljünk csak, ahogy jólesik, de azért olvassunk el sok jó könyvet is, hogy minél jobban essen aztán beszéd is, amivel a hasonló barmokat mívesen tudjuk elküldeni a világ bármelyik szegletébe!