Hipszterkánon: miért az űr az úr?

Valószínűleg nem azért készítették az alábbi videót a PBS-nél, hogy megválaszolják a kérdést, miszerint miért bír akkora jelentőséggel a kozmoszábrázolás a 21. század divatiparában, mégis fél lépéssel közelebb jutunk általa a válaszhoz – ha már a farkasokra, szarvasokra, háromszögekre és füstös erdőkre nincs egyértelmű magyarázat.

Egy biztos: az űrfotókat nehéz nem vonzónak találni. Évezredek óta szeretünk becsillagozni a szabad ég alatt, vagyis bambulni felfelé, és nem érteni semmit sem – néhány éve pedig a messzeségben pislákoló galaxisokról, gázokról, egyebekről készült erőteljes felvételekkel rádobni minderre még egy lapáttal. Nehéz ugyanakkor elhinni, hogy amit ezeken látunk, azok tényleg így néznek ki – ajjaj, hát lehet, hogy a kedvenc Lófej-ködös pólónkkal még önmagunknak is hazudunk?! Az az érdekes, hogy nem: a magyar származású Zsolt Levay, akinek az a dolga, hogy a Hubble Űrteleszkóp által a Földre juttatott jeleket feljavítsa és fogyaszthatóra faragja, a videóban elmondja, hogy a színek tényleg ilyenek, amilyenek (az erős kék fény például az erős, forró csillagokat jelenti), igaz, nem azt mutatják, amiket szabad szemmel látnánk, de színhelyesek.

“Ez egyszerre egy tudományos és egy kreatív feladat: megpróbáljuk a képeket olyanra alakítani, hogy azok esztétikailag a legkellemesebbek legyenek, másfelől nem is akarunk hazudni azzal, amit az adatokból kinyerünk” – mondja még a fotókról, amik többek között azt a célt is szolgálják, hogy segítsenek keresni olyan ún. exobolygókat, amelyek esetleg a Földünkéhez hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, vagyis kialakulhattak rajtuk hasonló szerves létformák.

Az űr beemelése a gardróbba, természetesen a Hubble által elkészített fotók alapján már inkább egy öndefiníciós kísérlet része lehet, vagy még inkább ön-nem-definíciós kísérleté, hiszen a hipszterek (illetve, bocsánat: 2013 fogékony, csillogó szemű és szofisztikált zenei ízlésű fiatal felnőttjei!) amennyire nem szeretik magukat hipszternek nevezni, olyannyira nem akarnak semmilyen egyéb kategóriába csomagolódni – az univerzum meg nem értettsége, enigmatikus ködössége pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt a talányosságot, a stílusok koordinátarendszerében való elhelyezhetetlenséget hangsúlyozza (mármint a Bermuda klipjén kívül).

Persze ez csak a mi elméletünk, egyéb megközelítéseket kommentben várunk szeretettel!