Nem tudnám hirtelen Inkei Bencénél jobban összefoglalni, mi a gond az idei Sziget palettájával, de röviden annyi a lényeg, hogy nagyítóval kell keresgélni az épkézláb / kurrens / érdekes előadókat. Nem is nagyon lepődöm meg, hogyan fordítanak hátat sorban a legelkötelezettebb zenemániákus ismerőseim is a jegyárak láttán, 15 ezer forintos napijegyért egy-két (nagyritkán, esetleg há) koncertet inkább Bécsben néz meg az ember, tisztességes klubkörülmények között.

Persze mindezt idén is az egyéb érzékszervek kiszolgálásával igyekeznek kompenzálni, aminek a legfájdalmasabb pontjai az olyan események a programkínálatban, mint a strandlabdaparti vagy a lufireptetés. Ezzel az erővel szervezhetnének

ŐRÜLETES MACSKAPOGÓ-VERSENYT IS.

Persze nem gondolom komolyan. De azért köszönöm, hogy elmondhattam, és kerülőúton elhelyezhettem ide a legjobb videót, ami ma szembejött velem. És ami persze nem szabad, hogy elterelje a figyelmet az olyan fontos dolgokról, mint hogy itt az ideje, hogy a Sziget valahogy újra kitalálja magát.