A James Dyson Awardot.
A Sussex-i Egyetem végzőse, Lucy Hughes gondolt arra, hogy gyakran a rossz anyagokat használjuk a rossz helyeken, egy csomó természetes anyag pedig, ami hulladékként szinte a lábunk előtt hever, megy veszendőbe. Például a kifogott és feldolgozott halak bőre és pikkelye.
A fenti videó megmutatja, hogyan jutott el a gondolattól a MarinaTex nevű, áttetsző és rugalmas anyagig, ami használható táskának vagy akár szendvicscsomagolásnak. De a legszebbek a szavai a videó végén:
“Számomra a jó design az olyasvalami, ami áthidalja a szakadékot a különféle viselkedésformák, a business és a bolygó között.
Ez egyébként annyira sikerült neki, hogy bioműanyagját el lehet hantolni szépen a talajba, ahol hat hét alatt lebomlik, szóval ténylegesen egy olyan műanyag, ami beépül az öko-körforgásba.
???