“A legális és illegális tudatmódosító szerek jelenlegi megkülönböztetése nem farmakológiai kutatásokon alapul, hanem nagyrészt a történelmi és kulturális beágyazódásokon” – fogalmaz a Global Commission on Drug Policy.
Ez egyébként egy független nemzetközi szervezet, aminek 14 egykori magasrangú kormányzati vezető van a tagjai között, illetve egy csomó tapasztalt és hiteles figura politikai, gazdasági és kulturális területről, akik mindannyian azért küzdenek, hogy a drogszabályozás világszerte tudományos tényekre épüljön, és az emberi jogokat is vegye figyelembe.
Jelenleg “de facto önkényes tilalomról beszélünk” – fogalmaztak friss jelentésükben, ami egy kutatásra épül, hozzátéve: az általános megítélést mindennek tetejében torzítja az a “jó és gonosz” bélyeg is, ami a megengedett és a tiltott szubsztanciákon virít.
A szervezet azt követeli, hogy most már tényleg a valódi veszélyességük szerint adaptálódjanak az egyes tudatmódosítók a törvényekbe, ami egyébként nem lesz egyszerű menet, mert a felmérés
a fogyasztó és a társadalom szempontjából legkárosabb szerként az alkoholt nevezte meg.
Mindezzel szemben az LSD és az ecstasy tudományosan közelítve egészen csekély károkat tud okozni, mégis a legszigorúbb vasököllel sújtanak le rájuk a legtöbb országban. Matthew Hickman drogszakértő professzor a Bristol Egyetemről egyenesen abszurdnak nevezte, hogy a pszilicibin gombát és az MDMA-t a Angliában az “A” osztályú (= legveszélyesebb) kábítószerek közé sorolják.
Hát, srácok, sok sikert ehhez a harchoz, nem lesz egykörös menet.