keresés menü

Itt a legegyszerűbb stratégia, amivel küzdhetsz a klímaváltozás ellen

Ugyan az előadás címe elvileg az volt, hogy “Hogyan őrizzük meg a Földet?”, Ürge-Vorsatz rögtön pontosított, hogy ő inkább onnan közelíti meg a dolgot, hogy miként mentsük meg a civilizációnkat, mert ugyan a hírek alapján a Föld látszik betegebbnek, de az általunk ismert élet nagyobb veszélyben van, mint a bolygó.

Ürge-Vorsatz elméletének kiindulópontja az volt, hogy a Föld leterheltségét alapvetően két tényező határozza meg: a népesség és a fogyasztás. Illetve meg ehhez harmadikként a technológia is kapcsolódik. A népesség aztán rögtön zárójelbe is került,

Ürge-Vorsatz szerint ugyanis hiába mutogatunk a harmadik világ növekvő népességére, amíg a Föld teljes fogyasztásának 90 százalékáért a felső tíz százalék felel.

Meg egyébként is, míg a széndioxid kibocsátás egy elég végtelen spirálnak tűnik – ha így folytatjuk, az előrejelzések szerint a népesség olyan 10 milliárdnál tovább viszont nem növekedne. Arról nem is beszélve, hogy ha valakitől elvárható bármilyen tudatosság és iránymutatás, az épp a felső tíz százalék.

Ezek után egy kicsit összevissza ötletelés következett, hogy milyen stratégiákkal tudunk tényleg sokat tenni a széndioxid kibocsátás elkerüléséért. Ürge-Vorsatz emlegette a már-már erőműbe átnyúló passzív házakat, ami konkrétan több energiát termel, mint amit fűtésre, áramra elhasznál. Aztán előkerült a repülés témája is, hogy egy alapvetően környezettudatos élet sokhónapos eredményét zárójelbe tehetjük egy-egy repülőúttal. És így tovább és így tovább.

Ürge-Vorsatz itt mondta is, hogy akárhogy próbálta pontokba szedni a környezettudatos élet főbb irányait rendre egy fogalompár került előtérbe, ezek pedig nem mások, mint a fogyasztás és a munka. Az van ugyanis, hogy gyakorlatilag, ha veszünk valamit, akkor az egyenlő x egység széndioxid-kibocsátással. Ha még a termék előállítását nem is vesszük, már az, hogy a bolt polcára került, szállítást feltételez. Értjük. Ürge-Vorsatz azzal a példával jött, hogy ha például egy új telefont tervezünk venni, akkor gondolkozzunk el, hogy tényleg szükségünk van-e rá, nem volna-e jobb egy hét szabadság inkább annál, mint hogy a legújabb modell legyen a zsebünkbe.

Mindez mémként:

Nekem azért is tetszett ez az elmélet, mert nem állt meg ott, hogy mindenki a saját házatáján sepregessen, amire joggal szokott az a válasz jönni, hogy full mindegy, hogy mit csinálok én, amíg a nagy cégek csilliószor nagyobb mértékben szennyeznek. Hanem az egész kapott egy gazdásági-társadalmi beágyazást is, a kevesebb fogyasztással ugyanis a keresletet is csökkentjük egyúttal, így a nagy cégek is kevesebbet fognak termelni. És ahogy megjelent a flying shame jelensége, úgy általában az (ész nélküli) fogyasztással kapcsolatban is kialakulhat egy jótékony szégyenérzet.

Ürge-Vorsatz előadása erejét a világos üzenete mellett az adta, hogy rendre letért a tudományos nyelvről, és már-már segélykiáltásba csapott át. Külön kérte például a jelenlévő “influenszereket” és “véleményformálókat” hogy írják ezt meg a közönségüknek. Noha a szerénységem nem engedi, hogy ezen két csoport valamelyikébe soroljam magam, én inkább csak leírom, amit látok vagy hallok, de tessék, itt ez a beszámoló.