A new york-i The Cut újságírónője pazar életvezetési tanáccsal állt elő: ha van egy problémád – vagy egy rakás problémád – amivel nem tudsz megbirkózni, próbálj meg obszcén módon korán kelni – hajnali ötkor mondjuk, vagy még inkább négykor. Csak egy darabig, mondjuk három-négy évig.
Mindenekelőtt, hajnalhasadás előtt még szinte senki nincs fenn, így egy csomó dolgot meg tudsz csinálni csendben, anélkül, hogy bárki is félbeszakítana vagy bírálna. Miközben hasítod a to do listád apró, jelentéktelennek tűnő elemeit, amik különben sűrű sötét felhővé gyűlnének a fejed fölött a nap folyamán, az agyad még ki se kell zökkenteni a zombiállapotból. Az öltözz fel/jelenj meg/beszélj emberekkel üzemmód még nincs bekapcsolva, és így olyan, mintha valaki más lennél, mondjuk egy éjszakai ragadozó.
És természetesen a koránkelés ellát egy jófajta hatalomérzéssel meg felsőbrendűséggel, majdnem, mintha vegán lennél. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy akárkivel kapcsolatba kerül a nap során, mindenkinek valahogy sikerül megemlíteni, hogy amúgy fél ötkor kelt.
Na és annak ellenére, hogy a napod első pár órája így zavartalan, termékeny magányban telik, mégiscsak olyan, mintha egy elit klubhoz csatlakoznál, aminek a tagjai lehet, hogy sosem találkoznak, de elismerően bólintanak egymásnak a tér-idő kontinuumon át.
Nyilvánvalóan könnyebb kialakítani ezt a rutint, ha nincs agyonzsúfolva az életed, mondjuk gyerekekkel, két egyetemmel, akármi. De alapvetően az extrém koránkelés segít, hogy két lovat ülj meg, és az első lehetővé teszi, hogy a másodikon békésebben és fókuszáltabban lovagolj, már ha van értelme ennek a hasonlatnak.
Ha nem is ez az örökké fenntartható, ultimate életmód ez, működhet úgy, mint egy hatékonyság- és önbizalomturbózó reboot gomb, ha meg vagy rekedve a gondjaid sötét erdejében. Legalább valamit fel tudsz mutatni. Lehet, hogy nem te vagy a legokosabb vagy legviccesebb ember a földön, de fel tudsz kelni rohadtul korán, és az is valami.
Ja, és a hajnali négykor kiröppentett munkaemailek utolérhetetlenül ambiciózusnak – meg kicsit fenyegetőnek – mutatnak!