Tegnap jelentette be a Pénzügyminisztériumban a német kormány, hogy 7,5-ről 13,03 euróra emelik a belföldi és az európai repülőutak adóját. A középtávú utak esetében 23,43-ról 33,01 euróra, a hosszútávú utak pedig 42,18-ról 59,43 euróra emelkedik ez az adó.
Mint látható, a rövidtávú repülőutak adója emelkedik meg leginkább, közel duplájára, ennek az az oka, hogy ezek az utak extrém mértékben növelik a széndioxid-kibocsátást. Ezzel párhuzamosan a vonatjegyek adója 19-ről 7 százalékra fog csökkenni, ami a kasszánál olyan 10 százalékot fog jelenteni jegyvásárláskor. Az intézkedések a 2050-es szénsemlegesség programjához kapcsolódnak.
Mi pedig szerkesztőségileg csak üdvözölni tudjuk ezt a törekvést, ami a vártnál radikálisabb lett, másik oldalról pedig, a vonat- és a fapados repjegy árainak ismeretében még, még mindig lehetnének a vasúti közlekedés felé hajlóbbak a számok.
Míg mondjuk egy másfél órás berlini repülőúthoz jön legalább egy óra tömegközlekedés meg két óra reptéri toporgás-téblábolás. Addig egy jó éjszakai vonatra felszállsz este a belvárosban, olvasol egy órát, majd alvás, és hoppá, reggel egy kávé után (vagy előtt) meg leszállsz a város közepén. Miközben egy repülőút el tudja cseszni az embernek fél napját, addig egy kontinensen belüli vonatozás simán beilleszthető a napi rutinba. A vonaton való létezés szintén ezerszer jobb, mint a repülőn való feszengés. Egész egyszerűen a hajdanán szuperkúl repülés mára az utazás legnyomorúságosabb formája lett.
És akkor még nem beszéltünk a környezeti hatásaikról. Úgyhogy előre vasúti közlekedés, előre világ!