A Wizzairről, ahogy valószínűleg a világ összes fapados légitársaságáról sok jót és rosszat is el lehet mondani. A legfontosabb nyilván innen Magyarországról nyilván az, hogy tök olcsón lehet vele repkedni a kontinensen belül és annak a peremén.

A negatív oldalra meg általában azt szokás tenni, hogy folyamatosan ügyeskednek a táskamérettel meg úgy általában az út minden egyes mozzanatát próbálják valahogy fizetőssé tenni. És persze, legyen elsőbbségi beszállás, húsz centivel több a lábnak felárért meg öteurós kisdreher, de az amikor már öncélú gecizésbe megy át a dolog, akkor kinyílik a zsebben a bicska.

Aki mostanában repült a Wizzairrel egész biztosan “örömmel”vette észre, hogy ha csak nem dob rá az ember párezer forintot, akkor nem csak hogy random helyet kap a gépen, hanem még szét is ültetik az útitársától.

Mivel újságíró vagyok, ezért magától értendőnek vettem, hogy kipróbáljam, hogy mi történik, ha mégis odaülök az utastársam mellé, holott két sorral arrébb tett a rendszer. Sőt: még ő se a helyén ült. (Vajon miért?)

A prekoncepcióm az volt, hogy úgyis az lesz a vége, mint ilyenkor szokott. Minden ember görcsösen ragaszkodik a szaros székszámához, mert hogy “ez nekem ide szól…”

De nem!

Nyilván megérkezett az illető, akinek a helyét bitoroltam, viszont mire tudtam volna bármit reagálni, mondta, hogy no para, mondjam csak, hova szól az én jegyem, odaül. Wow!

Aztán mint kiderült, ott is ült már valaki. És még csak most se érkezett el a hiszti. Így bedobtuk a másik székszámot, ahol végre le tudott ülni szegény.

Közben a zsizsegésben az rajzolódott ki, hogy az utasok nagyon is tisztában vannak ennek az új szétültetős szabálynak a geciségével, és próbált mindenki úgy helyezkedni, hogy ki-ki az óhajtott társasága mellett repülhessen.

Nagy fel ezért a hétfő esti Prishtina-Budapest járat utasainak! Csomó alkalom volt, hogy nyíljon a bicska a zsebben, de csak a szívek nyíltak meg.

Fotó: Wizzair