A napvitorla ablakok árnyékolására is használható
Egy londoni építész stúdió megelégelte, hogy minden ilyen menedék a szegénységet és szomorúságot sugározza.
A Holland Harvey Architects ezzel az alábbi belsőépítészeti újragondolással nagyon rátapintott valamire, egy húsbavágó problémára: tényleg, miért is kéne kinéznie az otthontalan emberek átmeneti lakhelyének úgy, mint egy nyomortanya?
És ebből a lelkes lendületből meg is született a Shelter from the Storm.
A projekt célja csupán egy újabb átmeneti szálló létrehozása volt az egykori bevásárlós piactéren, de a tervezők ennél továbbmentek, és saját idejüket és pénzüket nem visszafogva annyira otthonosra szabták a helyet, hogy az simán elmenne egy kisebb butikhotelnek is.
Itt most egyszerre negyven ember pecózhat el éjszakánként, teljesen ingyen, a kifejezetten hip küllemű konyhában aztán ők maguk és önkéntesek készítik el a reggelit a nap kezdetén, szép szobanövények ölelésében.
A Shelter from the Storm megalkotói csodás példát mutatnak arról, hogyan kellene kinéznie a hajléktalan embereknek nyújtott segítségnek. Hogy teljes értékű embernek érezzék magukat, és ne megtűrt, sőt, lenézett és félresöpört elemeknek egy dohos, fénytelen, omladozó épületben, ahogy az gyakran lenni szokott.
És ha ez nem lenne elég, az átmeneti lakók részt vehetnek nyelvórákon, segítenek nekik az önéletrajzuk összeállításában, és így tovább – előremozdítva őket egy jobb élet reményében. És ezt igazolják a számok is:
a szállóban egy év alatt 173 embernek segítettek saját otthont találni, 90 embernek pedig állást.
És akkor egy videó, ahol több (korábbi) ittlakó is megszólal, itt pedig még több sztorit lehet olvasni a Shelter vendégeitől arról, hogy mennyire könnyen csúszhat meg az ember élete, akár önhibáján kívül.