Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Szégyenkezhet Düsseldorf valamennyi klasszikus játszótere, mert a helyi K21 kortárs múzeum rájuk vert jónéhány kört: a minap adták át ugyanis az argentin származású Tomás Saraceno magasba megálmodott installációját, aminek már a fehérben vibráló promófotói is olyanok, hogy első pillantásra azt hinné róluk az ember, erőteljes fotosoppingot lát. Vagy egy látványtervet. Mert hát ilyen nincs, hogy emberek a levegőben mászkáljának, szinte a semmin.
Pedig “csak” annyi a lényege, hogy úgy tölti meg a tereket, hogy ezt alig lehet észrevenni: az In Orbit munkacímű őrület egy csomó műanyaghálót és féltucat tükröződő, felfújt plexigömböt jelent, amik több mint 25 méter magasan, három szinten húzódnak végig az üvegtető alatt, és úgy lehet sétálgatni rajtuk, like a boss.
A művész ráadásul úgy képzeli el alkotását, hogy az érzelmek és rezgések oszcilláló hálózatává válik, amint többen veszik birtokba, hiszen minden egyes ember mozgása kihat az egész konstrukcióra. A résztvevők akár tudatosan is összehangolhatják mozdulataikat, Saraceno szerint ez akár egy új, hibrid kommunikációs forma alapjává is válhat. Bónusz fun fact: a lélegzetelállító mű nem csak három év alatt készült el – mérnökök, építészek és biológusok bevonásával -, de a művész a pókok hálószövési mechanizmusait is vizsgálta, hogy azokat beépítse a végeredménybe. Verne Gyula és elmorzsolna egy könnycseppet, ha ezt látná!
Saraceno oldala és vele együtt további képek itt érhetők el.