A grafikus valószínűleg visszaemlékezett, milyenek voltak ezek a helyek, amikor még lehetett beléjük járogatni a koronapara előtt, a megidézett foszlányokat pedig beleforgatta sörösdoboz-koncepciókba. Amiket tehát itt látunk, nem megvalósult designok (még!), viszont annál vidámabban lehet legeltetni rajtuk a szemeket, mert tényleg sikerült összehozni a köszönőviszonyt a helyek arculatával.
Hullámos-vizes utalást kapott például az A38:
Egy pillanatra sem komolyan veendő poént a Madách téri Központ:
Pánkos, karcos, nyeglén odakúrt színezetet a Beat On The Brat:
A városligeti Kertemet konkrét stilizált rajzzal idézte meg az alkotó:
A Dürer kertnél meg egyértelmű a jelzés, hogy mit kell(ett) itt csinálnia annak, aki ide betér(t):
A belváros egyetlen kis technóklubjánál eljátszott a művész a helyre jellemző rengeteg fekete utalással, vagyis annak szöges ellentétével:
Favorit Bartók Béla utcai beülősöd tropical kivitelben:
A Nagydiófa utcai közkedvelt becsületsüllyesztő is visszaköszön:
Ahogyan az urban junkie-k törzshelye, a Telep is egy fekete komolykodással:
És ha már sör, akkor nem maradhat ki a Neked csak Dezső:
A budapesti reklámügynökségi dolgozók gyűjtőtégelye, a Dohány utcai Zsinagógával szemközti Skål ilyen minimál csomagolásban itatná magát:
A Vittula-sör is hozná azt, amit kell, a boldog, tisztátalan bűnt:
Nem mondjuk, hogy nem lett ez szépen összerakva, mert akkor hazudnánk. A grafikus további munkáinak itt lehet örülni!