Mutatjuk, mennyi mindent magaddal vihetsz a pelenkázótáskában!
Körülbelül ezt a kérdést tette fel magának Neil Stevens angol illusztrátor, amikor körülnézett a stúdiójában, és elkezdett azon gondolkodni, mivel is dekorálhatná ki a nagy, üres felületeket. Eszébe jutott, mennyire a közbeszéd tárgya még a bakelit, meg annak a reviválja (a barázdált formátum nemhogy nem tűnt el, de már ismét menő gyűjteni és róla játszani a bulikban, elég akár csak hazai vizekre evezni, például itt is rengeteg fekete lemez szólt). Majd ennél is továbbgondolt, és leesett neki, hogy az elmúlt években a magnókazetta is újra látótérbe került, hála többek között a sok lo-fi párti hálószobazenésznek, akik ezzel egyben egy letűnt, szebb, őszintébb kor előtt is tisztelegnek.
Fogta hát a régi, “gyári” (őrület, hogy így hívtuk) kazetták borítóit, elcsente róluk a helyenként egyenesen otrombának tűnő, de mégis szívmelengető dizájnhúzásokat, a rögegyszerű betűket, és printeket készített belőlük. A nyerses kivitel ellenére tényleg jól mutatnak:
Stevens azt is ígéri, hogy ha kazettás plakátjai kellő mértékben felkeltik az érdeklődést, úgy a webshopjában is nekiáll majd árulni őket.