Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Mármint a világ rosszabb gifművészkedő felénél. Szakály Dávidnak hívják, bár davidope-ként ismertebb, mert ezen a néven ejtette egyik ámulatból a másikba a világot a múlt héten. Amikor írhattunk is volna róla, de mi inkább megkerestük őt, hogy mesélje el személyesen, mióta tart nála ez az animáltgif-mánia, és szerinte hogyan került hirtelen a figyelem középpontjába.
Elvileg érkeztek volna a válaszok, a magyar-német származású grafikus azonban sűrű elnézéskérések közepette ma azt írta nekünk: mégiscsak visszakoznia kell, mert amióta berobbant a hype körülötte, azóta félóránként kapja az újabb és újabb felkéréseket az újabb és újabb dizájnblogoktól, és ahogy fogalmaz:
Nem akarok a végén valami reggeli műsorban ülni, vagy hogy valaki azért hívjon meg egy italra mert olvasott egy cikket.
Úgyhogy mi most itt csak annyit mondunk el, amennyi már elhangzott máshol: hogy Dávid nem ma kezdte a mozgó pixelek tologatását, hanem 1999-ben, amikor a gifezés még tényleg nagy dolog volt (míg ma már ironikus Tumblr-poénok egyik melegágya). Ő máig megmaradt ezen a vonalon, nem ment el a vicceskedős irányba, hanem grafikusi vasszigorral gyártotta továbbra is az egyre bonyolultabb, végtelenítettre loopolt, térhatású vizuáljait. Amik nyomán lassan érdemes lehet átgondolni, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótárba ne kerüljön-e be egy másik jelentése is a folyamatábra szónak.
Dávid gif-ügyi munkásságának további darabjai a mikroblogján, mi pedig az alábbi címke mögött értekezünk a népszerű képformátum egyéb lelkes híveiről.