Vagyis három kilométerre a kontinensország harmadik legnagyobb városától. És egyébként éppen eladó! A szépségét pedig az adja, hogy lényegében csak fából, acélból és rengeteg fénybeömlést lehetővé tevő üvegekből áll – amiket az ausztrál kortárs építészet két elismert alakja, Brit Andresen és Peter O’Gorman nyalábolt egybe.
A házat tizenöt különböző neves építészeti kiadvány énekelte már meg kitörő örömmel, nem csoda, mert úgy játszik rácsos megoldásaival az átláthatóság és a fedettség egymást balanszírozó kettősségével, hogy az tényleg bámulatra méltó.
Igaz, a tervezők szerint a privát elbújás érzését csak akkor lehet megálni, ha valaki bejárja a pecót, mert egyébként az meglepően erős – annak ellenére, hogy a fotókon egy nyitott épület benyomását kelti.
Ráadásul minden helyiségben van egy templomüvegszerű üvegtábla, ami bejuttatja a fényt, és amiről az eddigi tulaj azt mondta,
“gyakran csak leülök egy teával, és nézem, ahogy a fény változik, folyamatosan új aspektusait látom a helynek.”
Az egész szerinte úgy néz ki, mint egy remetelak egy esőerdő mélyén, de aztán a szellő behoz egy kis teniszlabdapattogást, és az ember ráeszmél, hogy amúgy itt van a város mellett. Nem lehet szar élmény.
Itt lehet az ár felől érdeklődni, és még többet olvasni!