A képekről, amiket mikroblogján publikál, nem nehéz nem a saját eszünkbe juttatni az amerikai rendezőt, aki különös vonzalmat táplál mind a gyermeki fantáziákból fennmaradt pasztellszínek és játékos formák, mind az erőteljesen kicsattanó szimetria irányába. Ki hitte volna, hogy ilyen meseszerű életterek tényleg léteznek? Ez itt például pár szeglete a phenjani Rungrado Május Elseje Stadionnak:
És ez még csak a bemelegítés. Tekintsük meg a Nemzeti Drámaszínház belső tereit! Hát kinek nem villan be róluk a Grand Budapest Hotel vagy Tenenbaumék?
Na és a helyi diplomáciai klubról?
A kedvencünk persze messzemenőleg a phenjani Changgwang Egészség- és Rekreációs Központ, amit 1981 és 86 között építettek, és lefogadnánk, hogy ha valahol Kaliforniában állna, akkor már fotósorozatok, videoklipek és parádésan szürreális függetlenfilmek fogantak volna benne:
És akkor még néhány szovjetes szépséggel átitatott terep:
Itt lehet csodálatra méltatni a többi fotót.