Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Alex Shirley-Smith hat évesen, a nyolcvanas évek elején látta a BBC-n az esőerdők pusztításáról szóló dokumentumfilmet. Pár héttel később nagyanyja elvitte moziba a Jedi visszatér-re, ahol teljesen megbabonázta az ewokok erdei faluja, ahogy ott élnek a magasban, a fák törzsei közép épített… építményeken.
Alex nemrég állítólag ebből a két korai élményből táplálkozva ötlötte ki ezt a sátrat, arra gondolván, hogy az erdeinket csak akkor tudjuk megvédeni, ha nem csak pénzt látunk bennük, de egyéb értéket is.
2013 márciusában Kirk Kirchev dizájnerrel karöltve megcsinálta az első prototípust. A Stingray modell első darabján sikerült túladni, amiből csináltak még kettőt. A kettőt eladták, az árból készítettek négyet. Végül még abban az évben őszre felmondhattak a munkahelyeiken, hogy csak a Tentsile sátrakkal foglalkozhassanak.
Azóta szép kalandokba bonyolódtak, például Kínában nyitották meg első gyárukat, amit egy hét alatt be is zárt a kormány, miután kiderült, hogy azt egyik helyi, erős kapcsolatokkal rendelkező beszállítójuk megvádolta őket, hogy a lebegő sátor ötletét tőlük lopták. Egy top-ügyvéd kellett hozzá, hogy bebizonyítsák, a dizájn már jóval azelőtt létezett Angliában, hogy a lábukat betették volna az ázsiai országba. A kormány engedélyezte az újranyitást, és azóta ismét saját – bár kissé remegősebb – lábaikon állnak.
A Tentsile sátrak azóta bedurrantak népszerűségileg, jöttek a megrendelések a világ minden részéről (nem csoda, hiszen a sátraik legnagyobb előnye, hogy függetlenek a talajviszonyoktól, és a mindenféle fura állatok sem másznak beléjük), ők pedig felállhattak a varrógépek mellől, hogy az üzlettel foglalkozhassanak.
A sztori röviden ennyi, hosszabban itt van az oldalukon, és ugyaninnen lehet rendelni is belőlük. Akinek még ezek után is szüksége van inspirációra a vásárláshoz, az nézze csak meg ezt, és olvadjon el a vágyakozástól: