keresés menü

Ennél csinosabban nem is költözhetett volna be Vietnám a Corvin sétányra

Pár hónapja nyitott az újépítésű lakóházaival kissé túlzottan merevre dzsentrifikált nyolcadik kerületi negyed vietnámi étterme, a Madame Pho, amit nem egy pho levesbe beleszerelmesedett hazai séf nyitott, hanem tényleg az őshazából jött család, Hoang Nam Trung és az ő közeli rokonai – organikusra lekerekítve azokat a környékbeli, túlságosan yuppie éleket.

A Socially gasztromarketing ügynökség csapata ezúttal kivételesen nem a mit mondjunk el a helyről-típusú üzenetekért felelt, hanem a teljes design és arculati koncepció kialakításáért – amivel persze legalább annyira erős üzenetet lehet átadni, mint egy halom betűvel, sőt, egy meghatározott perspektívából nézve még annál is erősebbet, hiszen messziről jött ember azt mond, amit akar, a látvány viszont akkorát tud beszélni magáért, hogy annál jobb kampány úgysincs. Hacsak nem a még annál is jobb ételtételek.

Szerencsére abban a kivételezett helyzetben voltunk, hogy az első pillanattól kezdve szabad  kezet kaptunk, így  lehetőségünk volt annyira szabadon szárnyalni vietnami emlékeink között, amennyire Vietnámban szabadon keverednek stílusok, színek és hangulatok. Így idéztük meg

a mekong-delta környéki házak hullámpala borítását, a francia-koloniál stílus drága faberakásos falait, mindezt a vietnámi propagandaplakátok legjavát felvonultató poszterfalakkal elválasztva.

De az ázsiai városokra jellemző neon-mámor is élvezhető az étterem bármely pontjáról a sejtelmesen visszatükröződő neonfeliratoknak köszönhetően. Az arculatot illetően már az egyszerűségre törekedtünk, a piros szín adott volt: Vietnám forradalmi lelkületét szimbolizálandó a legfontosabb szín, a logó szerkezetének köszönhetően pedig szabadon hódolhattunk az egyik legkedvesebb feladatunknak, a tipográfiai játéknak: így a Madame Pho felirat mintájára készültek az étterem karakteres üvegfeliratai is” – mondta Csontos Eszter, a Socially art directora.

Fogást tényleg nem nagyon találni rajta, még ha egyik-másik elemet láttuk is már ázsiai éttermekben Újlipótvárostól Kőbányáig, de egyáltalán nem tiltakoznánk, ha valaki vállon ragadna, és betaszajtana egy tál rákkal töltött gőzgombóc mellé.