A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Ugye, mindenkinek megvannak a klasszikus szkenner-poénok, a segglenyomat, az üveglaphoz nyomott arc és a többi? Csorvási Bálint azonban nem állt meg itt.
Észrevette ugyanis, hogy a szkenner egy egészen sajátos, a többi képrögzítési technikától nagyban eltérő vizuális látásmóddal rendelkezik, amivel kifejezetten izgalmas lehet kísérletezni. Innentől aztán nem volt megállás, azóta egymást váltják a szkennerben a használati útmutató által tiltott dolgok: tojás, dió, pulykapárizsi és persze az internet örök sztárja: A MACSKA!
Urbnplyr: – Hogyan kezdődött a Scanwich-projekt?
Bálint: – Egyik nap anyám éppen varrt valamit, én meg mellette szenvedtem filmek szkennelésével (lévén szabadidőmben analóg fotózással foglalkozom) és néztem a színes cérnákat, hogy milyen királyul nézhetnének ki ezek beszkennelve. Korábban láttam egy-két arcot a Tumblr-en, akik mindenféle képeket és stop motionöket csinálnak szkenner segítségével. Aztán gondolom mindenkinek megvan, hogy milyen poén fénymásolni a saját tenyerünket, arcunkat, seggünket. Szóval teljesen bepörögtem, nekiálltam beszkennelni mindent, amit megláttam.
Urbnplyr: – Elég jól néznek ki a tárgyak beszkennelve.
Bálint: – Biztos benne van az újdonság varázsa meg talán ami szintén a szokatlansága miatt lehet érdekes, hogy nem teljesen úgy jönnek vissza a térbeli dolgok, mint egy sima fotón. És ott van a poén a tojás, vagy például a virslik esetében.
Urbnplyr: – Hogy néz ki a munkafolyamat? Például a tojásos.
Bálint: – Először megkérem a macskát, hogy ne nagyon szőrözze össze a szkenner üvegét aztán szkennelek. Ez akkor kicsit bonyolultabb, ha pont a macskát szkennelem… A tojásos? Mint egy tükörtojás olaj nélkül!
