Kényelmesen a természetben: a túrabakancs hatékonysága
Bringás holmikról beszélve szinte közhelynek számítanak már a recycling termékek, az egyedi szó pedig már annyira elhasznált, hogy le se merjük írni. Bicikligumiból készült övek, táskák, ékszerek ma már minden dizájnpiacon vannak, a kikoptatott külsőre applikált fogaskerék csatokon már csak az csodálkozik, aki nem látott még közelről futárt. Itthon mégsem sikerült igazán túllépni az alapszintű újrahasznosított szerkókon, még a Recycle Mission használt felnikből készült utcai alkotásai is gyorsan eltűntek a Moszkváról és a Merlin melletti tűzoltóság tetejéről.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a DIY és a kerékpáros kultúra találkozásából kizárólag övek, pénztárcák és fura fülbevalók jöhetnének létre.
Itt van mindjárt a Brazíliát és Mexikót is megjárt, Los Angeles-ben alkotó Carolina Fontoura Alzaga CONNECT című sorozata. A Facaro néven is ismert művész roncstelepeket és bringaboltokat járva szedi össze azt, amit mi szemétnek hiszünk. Számára az, ami az eredeti funkciójában már szükségtelenné vált, még használható, újraértelmezhető. Egy bandana, egy védőszemüveg és egy lélegzőmaszk mögé bújva létrehozott alkotások nem csak az ismert környezetvédő meséket mondják el, hanem azt teszik, amit kell: gyönyörködtetnek.
Ha a magyar posh helyek nem ragadtak volna le a barokkos giccs és a romkocsma-deluxe tengelyén, akkor biztos Pesten is látnánk Alzaga színre fújt, kissé gót, kissé Mad Max-es és mégis elegáns csillárjaiból párat. Árban legalábbis ilyen környezetbe passzolnának: asztali lámpái 400 dollárért kaphatóak, fali fényforrásai ennek a duplájánál kezdődnek, egy rendes bringaláncból és felnikből készült csillár pedig 1100 dollár. De mielőtt kiakadnánk az árakon, nézzünk képeket és videót az alkotásairól és kezdjük el csorgatni a nyálunkat!
Hasonló koncepcióval, de más céllal készített bicikli darabkákból és egyéb formákból public art alkotást a texas-i San Antonio városa számára Joe O’Connell és Blessing Hancock. A világító köztéri alkotásokat készítő páros “fényes bálterem” néven futó projektje egy alapvetően lehúzós hangulatú, valószínűleg patkányokon, crackheadeken és informátoraikkal titkos találkákat megbeszélő rendőrökön kívül mást nem igazán vonzó híd alatti üres placcot ragyog be a fogaskerekek mögé rejtett színes led lámpáival.
Ha másoknak nem is, az előbb említett gyanús elemeknek kellemes mozizást biztosító fényeket a városi önkormányzat is megtámogatta. O’Connell és Hancock lámpáinak fényét mi is szívesen elbámulnánk bármelyik aluljáróban, de diszkógömb helyett is simán felcsavaroznánk egy táncterem plafonjára.
