Tökéletes offline marketingeszköz a plakát kültéren és beltéren egyaránt
Napjaink információ- és adattengere többek között elhozta az infografika és az adatvizualizáció aranykorát is. Ezeknek ugyan még sokszor megvannak azok a gyerekbetegségei, mint mondjuk anno a filmnek, hogy nem is igazán az a lényeg, hogy mit mond, hanem, hogy jé, ez mozog!, tehát azért az öncélú ábrák még sokszor előfordulnak, de egyre inkább látszik, hogy infografikákkal is remekül lehet mesélni.
A Bookline Könyvek sorozatában megjelenő Info+Grafika nevű sorozata is erre vállalkozik. Híres emberek életét, munkásságát, korát és örökségét fogják bemutatni ezzel a hirtelen nagyon relevánssá váló mesélési módszerrel. Mi most ezek közül a – nyilván – már megjelent Kahlós albumot fogjuk bemutatni.
Az Info+Grafika – Kahlo című könyv az ajnálószövege alapján arra vállalkozik, hogy a művésznőről való 50 legfontosabb tudnivalót mutassa be erős vizuális körítéssel. Azért is nem mondok infografikákat, mert az információ és az illusztráció nem minden esetben fonódnak össze.
Ez annyiból mindenképpen jó, hogy a könyv simán működik úgy is, mint egy bevezető a protofeminista festőnő és kommunista aktivista világába. A legalapvetőbb információkat is megkapjuk, néha kicsit ad hocnak tűnő korrajzi körítéssel. Így simán oda lehet tenni a Jézuska nevében a fa alá egy nyolcéves gyereknek is, megérti. Persze, ha nem akarjuk abortuszokkal traktálni, akkor néhány évet még várjunk vele.
Ugyanakkor azoknak is érdemes felütni a kötetet, akik legalább közepesen jártasak az életműben. Az olyan részek, mint a munkásság egyes éveinek termékenységét jelző infografika, vagy a Kahlo-képek értékének növekedését bemutató diagram vannak olyan szemléletesek, hogy a száraz adatokat is nagyvonalaiban megjegyezhetően tudják átadni.
Ami meg lepő, hogy ez a vizualizációs technika egész drámai is tud lenni, a Kahlo műtétjeinek a számát jelző szikék sora ugyanúgy megrázó, ahogy a buszbalesetét bemutató fiktív röntgenkép. Az az illusztráció viszont különösen vicces, amelyik Kahlót a nála mindenben kétszer akkorra férje mellett mutatja be. Jelentősség tekintetében mára azonban Kahlo már több mint kétszer olyan fontos, mint Diego Rivera. Ugyanígy a kettejük barátait, családtagjait és főleg szeretőit bemutató háló is izgalmas.
A magunk részéről nyilván jobban örültünk volna neki, hogy ha az életrajz és a szöveges részek helyett inkább további szép vizualizációkat kapunk. És azért valljuk be, vannak egész felesleges dolgokat bemutató, semmitmondó részek is.
Összességében azért így is klassz könyv lett, ami nem csak újszerűen mutatja be Kahlót, hanem dizájnjában is jól rezonál a művésznővel és a munkásságával. Egyúttal a vizuális narrációk széles tárházát is felvillantja.