Klasszikus megmondás, hogy az ember lehetőségei szerint ne szarjon oda, ahonnan eszik ne ott dolgozzon, ahol lakik, mert annak nem lesz jó vége. Felbomlanak a határok, összefolyik munka és szabadidő, pizsamában tolod az ipart. Nem jó.
De azért sűrű otthonirodázóként mutatnánk pár ellenpéldát, amolyan szükség-törvényt-bont alapon, megvillantva, hogy ha szűkös a garzonunk, és nem kell bejárnunk valahova melózni, akkor így is lehet. Itt például hiába van közel ágy és asztal,
mégsem érezzük megerőszakoltnak a környezetet,
amibe nyilván belejátszik a rendben tartott asztal, és a fa-dominanciájú anyaghasználat, azon keresztül meg a természetesség érzése:
Ez itt egy wellnessblogger lakása. Ha valaki, ő tudja, hogy némi oxigénelőidéző növényzettel és természetes fénnyel micsoda produktivitást lehet varázsolni:
Skandináv módi a FIKA magazinból (rossz az, aki rosszra gondol!): szoba lecsupaszítva a funkcionális szempontból legesszenciálisabb elemekre, ami van, az pedig csodásan kivitelezett darab. Az eredmény: a tér fellélegzik, az ember pedig meg sem érzi, hogy két lépésre van az ágyától az íróasztala.
Ebben a szuperapró New York-i lakásban Jessica behúzta, hogy éjjeliszekrény helyett kompakt munkaállomás kerüljön az ágy mellé. És egyszerűen jó ránézni:
Mari Strenghielm belsőépítész / dekoratőr oktató jellegű dolgozósarka, visszafogott színű fallal, inspiratív absztrakt képpel, vonzó lámpával:
Jaya Williams dizájner pedig a sarokkihasználásról értekezik egy képen:
Van az az asztal, ami nem blokkolja a fényt, ha ablak elé helyezzük. Érdemes megkeresni.
Aditi Khorana regényíró los angelesi kecójában nem csak a hálóban elhelyezett egyszerű századközepi vasasztal a figyelemfelkeltő, de a hangulatdobó kilim szőnyeg is, ami egyben leválasztja az alvó teret a kreatív tértől. Ha meg a szék kicsit keménnyé válik, át lehet ülni a narancs fotelbe!
Szóval egy dedikált munkasarok, még ha a hálóban is lehet csak neki helyet találni, csodákra képes a hatékonyság tekintetében, megéri rá időt áldozni, és a dobozon kívül gondolkodni.