Ezekkel a hívószavakkal dagad egyre több visszaigazolóval a jövő hét végére tervezett Facebook-event, amit magyar rajongók szerveztek. A sztároknak szóló, elképesztő méreteket öltő érdeklődés nem újkeletű dolog az univerzumban, az azonban elgondolkodtató, hogy ezúttal egy olyasvalakiről van szó, aki gyerekkora óta erőszakos cselekmények sorát követte el.
És most nem az óriási felháborodást korbácsoló klipjéről beszélünk, amiben gyakorlatilag felakaszt egy gyereket (a harmadik perctől):
https://www.youtube.com/watch?v=LQwbaXMVslM
Erre a magyarázata egyébként az volt, hogy így akarta felhívni a figyelmet, a fehérek mennyire érzéketlenné váltak a feketékkel szemben elkövetett erőszakra. Na de most engedjük el ezt a videót, bár itt is volna mit kibeszélni.
A valódi esetek viszont önmagukért beszélnek: XXXTentacion ebben az interjúban vidáman büszkélkedik, hogy brutális agresszorként végigverekedte a fiatalkorát, ami miatt egy csomó iskolából kirakták. Később fegyverviselésért fiatalkorúak javítóintézetébe került, ahol megverte egy meleg társát csak azért, mert ránézett. Aztán ugyan ráfordult a zenére, 2016 júliusában már rablással és halálos fegyverrel elkövetett támadásért tartóztatták le. Kijött óvadékkal, de októberben mehetett vissza, miután
azzal vádolták, hogy terhes barátnőjét megverte, plusz fogva is tartotta.
A fanok azóta is alig győzik mondani, hogy ez hazugság, és rendre visszatérő érvük, hogy de hát megváltozott, nézzétek meg, már egy csomót jótékonykodik (ami kiváló marketinghúzás egy embernek, aki szociopata vonásokat mutat, Pablo Escobarnak is bejött).
Ugyan a pontos igazság azóta sem derült ki, az a 142 oldalas tanúvallomás, amit a bántalmazott Geneva Ayala tett a bíróságon, elég csúnya dolgokat tartalmaz. Úgy mint:
Ez pedig egy korábbi tweet tőle, amivel egy őt ért kritikára reagált:
“Nem félek megdugni a kiskorú húgodat a torkán át.”
Tud mutatni valaki egy ennél rokonszenvesebb figurát?!
Mindezt azért írtuk le, hogy rávilágítsunk arra a buborékra, amiben létezünk mi, pár héttel öregebbek, és amiből nem láttuk eddig, hogy micsoda rajongótábora van egy rappernek, akit ez a rajongótábor csodálatos emberként és legendaként emleget, és akiért vidékről is terveznek felutazni a budapesti megemlékezésre.
Hogy miképp juthattunk el odáig, hogy valakinek elnézik a szélsőségesen brutális tetteit, művészetet emlegetve, hogy hogyan jött létre ez a valóságértelmezési torzulás, az egy másik cikk témája lehetne – vagy lesz is. Mint ahogy arról is nagyon kéne írni, hogyan jut el valaki idáig, milyen traumatikus gyerekkor állhat mögötte (hat évesen már egy késsel védelmezte a megtámadott anyját), és miért nem kapott szakemberi segítséget egyszer sem.
Egyelőre most csak gondolkodjunk el ezen az egészen. Van min.