Vászonkeretezés lépésről lépésre, hogy kezdőként is nekiállhass
Novemberi a ború, esik eső karikára? Ne hagyjuk, hogy a kinti szürkeség ránk is áttelepedjen! Visy Dóri ékszertervező őszi-téli kollekciója éppen ebben segít minket, hiszen minden egyes darabja az ősz aranysárga fényeit tükrözi vissza és menti át nekünk a télbe jól.
A Golden Winter ugyanis az évnek éppen azt a pillanatát ragadja meg, amikor a fák már átálltak téli üzemmódba, de az időjárás még kíméletes velünk. Úgyahogy. Nem csoda, hogy Dóri ezeknek a napoknak a lenyomatát akarta megformázni, hiszen napimádó, és a téli kollekció gondolata is a tomboló nyárban született meg.
“Ősszel voltunk nászúton Sri Lankán, ahol a hazatérés közeledtével elkezdtem azon szomorkodni, milyen rossz lesz a napsütésből visszamenni a hidegbe és a szürkeségbe. Főleg, hogy számomra a napsütés az elsődleges energiaforrás, amivel nem győzök betelni. De amikor hazaértünk, gyönyörű aranyősz várt minket, hihetetlen színekkel és ragyogó napfénnyel. Rájöttem, hogy ezt akarom magammal vinni a télbe, ezt a színt pedig csak a sárgaarany tudja igazán visszaadni.”
Ezért a kollekció legerősebb jellemzője ez az anyag, az oxidált ezüsttel alkotva izgalmas kontrasztot. Levélformájú ékszert ugyan már minden bizsuboltban kaphat az ember, de a rajzolt jelleggel és persze azzal, hogy valamennyi kézzel készült, igazán egyediek ezek a medálok. Mellettük az elvontabb ágformák oxidált ezüstből készültek, és napokig is eltart, amíg kikalapálja őket, hogy úgy nézzenek ki, mint a göcsörtös, száraz faágak. A fülbevalók is ilyen fekete ágacskákat formáznak, rajtuk kis aranyszegecsekkel, mintha kicsit megcsillana rajtuk a napfény.
A Golden Winter kollekció november 24-én debütál a WAMP design vásáron, ahol Dóri lesz a hónap tervezője, és ahol természetesen korábbi ékszereiből is bőven lehet válogatni. A kollekció darabjaiból, mint mindig, most is egyetlen készült, de ha valaki elől elhappolják a kedvencét, akkor sincs ok a pánikra, mert Dóri mindenből készít megrendelésre, csak éppen mindig kicsit mást. Sőt, ha valakinek az ékszerei láttán beindul a fantáziája, saját ötleteket is szívesen fogad. Azt pedig, hogy valamennyi darab egyedi, garantálja a kézműves gyártás.
“Van olyan, aki kinéz magának valamit a kész darabok közül, és megveszi, de olyanok is egyre többen megkeresnek, akiket megihlet a kollekcióm, és a stílusom alapján elképzelnek maguknak valamit. Nagyon szeretek ilyen megrendelés alapján dolgozni, és főleg látni, hogy milyen boldogan viselik ezeket az ékszereket. Amik tényleg egyediek, hiszen ha akarnék, se tudnék két egyformát csinálni.”
Az, hogy Dóri munkái már messziről felismerhetőek, és a precíz ötvösmunka és a formatervezés egyszerre jelenik meg bennük, nem csoda, tekintve, hogy e két különböző, mégis egymás nélkül keveset érő tudást itthon, a Práter utcában és egy firenzei ékszertervező iskolában sajátította el.
“A Práter utca nagyon komoly szakiskola, elképesztő szinten megtanítottak minket az ötvösszakmára, de a tervezésre kisebb hangsúlyt fektettek. A firenzei iskolában ezzel szemben teljesen más volt a hozzáállás, ott inkább a tervezésen volt a hangsúly, és megtanítottak minket rá, hogy nem csak nemesfémből lehet ékszert csinálni, hanem fából vagy papírból is, és minden a koncepción múlik. Olyan gyakorlataink voltak, mint hogy tervezzünk ékszert egy fának. Egy héten keresztül minden nap le kellett rajzolnunk a fánkat, hogy rájöjjünk, milyen a személyisége, és mire van szüksége. Ez a felfogás máig nagyon sokat segít benne, hogy ha találkozom valakivel, megértsem a stílusát, és a személyére szabva tudjak ékszert tervezni neki.”
És persze abban is, hogy szembemenjen azzal a hazánkban még igencsak elterjedt elképzeléssel, miszerint az ékszernek csillognia kell. Igaz, eleinte neki is nagy meggyőzőerőre volt szüksége, hogy elhitesse a vevőkkel, a selyemfényű, karcos műgyanta felületek ugyanolyan szépek és elegánsak lehetnek, mint a drágakövek, és hogy nem egyenlőek a fröccsöntött műanyag bizsukkal, hiszen napokig reszelgeti őket.
“Az emberek kicsit szarkák, azt szeretik, ami csillog, pedig Firenzében megtanultam, hogy lehet az alapanyag akár 10 forint is, ha valódi gondolat és munka van mögötte, értékes alkotás születik belőle. Ez az elvont művészi vonal itthon még kevésbé működik, de azért egyre többen vannak, akik értékelik.”
(Címlapkép: Stephan Lode)