Sorban állni órákon át, drága sportcipőért?! A budapesti Kicks R Good sneakermozgalom vezetője tisztába teszi az ügyet

Talán most történt meg először, hogy a Kanye West nevét hordozó extra Adidasok áttörték a mainstream média falait – igaz, elsősorban azzal, hogy mennyien kempingeznek akár estétől reggelig az adott bolt előtt (lásd a fenti fotót, ami innen van). A gátszakadás logikusan magával hozta a történéseket távolról szemlélő kommentelők tömegét is, akik közül sokan estek neki habozás nélkül a jelenségnek. Gondoltuk, miért is mi oldjuk fel a dilemmát, ha van valaki, aki első kézből követi a sportcipőuniverzum történéseit?

Perjési Rolandot, a KRG-főnököt kérdeztük.

UP: – Hogyan csapódott le az itthoni sneakerközösségben a sztori, hogy hirtelen mindenki célkeresztbe került, aki cipőt vesz, gyűjt, de legalábbis az átlagosnál jobban kattog a sneakereken? Mit gondolnak a sneakerheadek a hirtelen meginduló visszhanglavináról?

– A negatív kommenteket sokan olvastuk mi is. Néhány tag megkísérelte a lehetetlent és szembement a tömeggel, próbált magyarázatot adni erre a jelenségre, természetesen kevés sikerrel. Nekem az a meglátásom, hogy a mai átlag internetezőt nagyon könnyű becsapni egy ütős szalagcímmel. Főleg egy olyan országban, ahol mindenhonnan negatív impulzusok érik a lakosságot. Nem csodálkozom rajta, hogy többeknél kiveri a biztosítékot, hogy egyesek 12 órán kersztül állnak sorba egy 90 ezer forintos cipőért, hiszen a magyar társadalom nagy része ennyit keres egy hónapban. 
Az egyik probléma, hogy a sajtó a klikkek reményében ferdíti el a valóságot, vagy csak épp egy részét mutatja meg.

A másik probléma pedig, hogy az átlag klikkelő nem olvas utána semminek. Jó esetben megnézi az adott bejegyzést, de akadnak, akik a már a cikk címénél ítéletet hoznak, és egy olyan témában alkotnak véleményt, amiben nem jártasak. Ezt nettó lustaságnak, értelmetlen szócséplésnek és felesleges időpocsékolásnak gondolom. Továbbá lesújtónak tartom, hogy ma Magyarországon többségben vannak azok az emberek, akik a véleménynyilvánítás előtt egy percig sem gondolkoznak, és az elfogadás helyett a könnyebb utat, a gyűlölködést választják.

UP: – Ha három (vagy négy, vagy öt) egyszerű mondatban kéne elmagyarázni a sneakerkultúra létével most először találkozó embernek, hogy mi történt itt, akkor mit mondanál nekik?

– Ebben semmi új vagy meglepő nincs szerintem. A képlet ugyanaz mint eddig, csak az összetevők változtak. Gyűjtőkről és dílerekről beszélünk, akik azért álltak sorba, hogy gyarapítsák gyűjteményüket, vagy épp haszonra tegyenek szert. Vannak olyan limitált, kis darabszámban előállított cipők, amikhez “halandó ember” nem férhet hozzá, és műkincs árban mérik őket. Ezeket van, aki gyűjti, és nagy becsben tartja, mások az ő vágyaikból szeretnének meggazdagodni, és ezekért hajlandóak sorbaállni.

manapság a Facebook-on lógnak és cipőket tesznek ki a polcra.

UP: – Az aktuális cécótól függetlenül hogy látod, milyen irányba halad a hazai sneakerügyi közeg? mondjuk az első, 2013 nyári KRG óta szerinted több emberen vannak szebb cipők, vagy itthon ez még egy hosszú folyamat, és eleve nem függetleníthető az ország jólététől sem?

– Szemmel látható a fejlődés. Én már tizenévesen is imádtam a cipőket és a mai napig ez az első dolog amit megnézek egy emberen. Jó irányba haladunk, de a fellendülés útjában egyértelműen az ország jóléte áll. Nem mondok semmi újat azzal, ha azt állítom, tőlünk egy országnyira egy havi fizetésből 16 pár menő sneakert vehetsz, míg itthon egy átlagos fizetésből maximum hármat. Amíg ez nem változik, addig Magyarország is csak döcögve kerül fel a sneaker térképre.

Szerencsére a KRG ennek a tempónak a felgyorsításán dolgozik, legközelebb itt.