Hogyan lett Mondrianból közkincs, majd márkanév?

Gondolom már senki sem lepődik meg azon, ha Piet Mondrian kék-sárga-piros színekkel díszített geometriája jön szembe ruhákon vagy dekorációs elemeken, de azt már kevesebben tudják, hogy mi is ennek a története. Nancy J. Troy, a stanfordi egyetem professzora nemrégiben írt egy izgalmas tanumányt, amelyben annak járt utána, hogy miként foglalta el a popkultúra Mondrian örökségét. Kiderül belőle, hogy kezdődött az elbitorlás, illetve az is, hogy ki ment ebben a legmesszebb.

Kevesen tudják, de Mondrian már életében is támogatta, ha valaki magazinok címlapján vagy fotósorozatokban dekorációs elemként szerette volna használni a műveit, vagy azoknak a játszi könnyedséggel átvehető, mégis bivalyerős esztétikáját. Mondrian művei 1944-es halála után kerültek be a tényleges kereskedelmi körforgásba, ezzel párhuzamosan a legkülönbözőbb helyeken kezdtek el felbukkanni emblematikus geometriái.

Troy levéltárakra, aukciós házak adataira, bírósági feljegyzésekre és korabeli magazinokra is kiterjedő kutatása során azt tapasztalta, hogy Mondrian szinte minden területen felhasználható. Egyszerűen mindenhol jól mutatnak a rácsos mintázatban elhelyezett színei. A legismertebb ezek közül a Yves Saint Laurent 1965-ös ruhakollekciója volt, amit természetesen egy csomó más márka követett később.

1985-ben indult Mondrian posztumusz történetének legbizarrabb fejezete. Megnyitott a hollywoodi Mondrian Hotel, amiben nem az volt az érdekes, hogy Mondrian tiszteletére csak úgy felhasználták a műveit dekoráció gyanánt, hanem az, amit néhány évvel később a szálloda második tulajdonosa tett. Ő ugyanis úgy látta jobbnak, ha az egészet lefesti fehérre, ugyanakkor a Mondrian nevet, lévén nagyon jól csengett, megtartotta.

A sztori utolsó fejezete pedig meglepő módon az lett, hogy Yves Saint Laurent Mondrian-kollekciója saját jogon bekerült a New York-i Metropolitan múzeumba.

Ugyan Roy Lichenstein popart-művész Mondrian-parafrázisait már a maguk idejében elismerték, a ruhák esetében azonban már arról van szó, hogy az is legitim művészi eszköznek számít, ha valaki ügyesen helyezi el valahol Mondrian munkáit.

(via fastcodesign)