A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Az 1990-es születésű George Nebieridze még a 2000-es évek közepén kezdett fotózással foglalkozni, ekkor zúgott bele a mai napig kedvenc formátumába, a 35 milliméteres színes filmbe is. Munkái vizuálisan és tematikusan is csoportosíthatóak, egy elem azonban állandó: a dolgok meztelen igazságát visszaadó dokumentarizmus.
Mivel Grúzia nem éppen a leginkább támogató közeg fiatal művészek számára, ezért egyetem után Berlinbe költözött. Mára pedig világszerte állítják ki a munkáit, és számos magazinban jelennek meg a képei.
Most például nekünk állított össze egy zavarbaejtően vad és egyúttal csodaszép sorozatot.
A képek egyik felén a berlini melegszcénába kapunk cenzúrázatlan bepillantást, a másik felét pedig virágokról készült fotók teszik ki. A sorozatot egyébként úgy tessék nézni, hogy olyan képek is szerepelnek, amik majd csak Nebieridze hamarosan érkező fotóalbumában lesznek benne.
Tehát itt az Urbanplayeren premiereződnek most!
“Éveken át partifotósként gondoltam magamra, de sajnos ezt a kifejezést félreértik. A fotóknak, amiket készítek, kell, hogy legyen művészi értéke. Nem csak dokumentálásról vagy a partiszervezők promóciójáról van szó. Egy jó partyfotó-sorozat számomra nyers és szokatlan. Nem félek megmutatni azokat a részleteket, amik igazán érdekessé teszik a bulikat. A drogok például. A drogokat hihetetlenül fotogénnek találom.”
“Nagy kedvelője vagyok a virágoknak és a növényeknek. Úgy tekintek rájuk, mint kész műalkotásokra, miként az emberekre is. Két éve fotózom őket egyfajta absztrakt naplóként. A virágok különböző évszakokban és időkben a berlini életem bizonyos periódusait jelölik.”
