1923 tavaszán a Converse aláírta a világtörténelem első olyan szerződését, ami arról szólt, hogy egy sportoló – ebben az esetben a kosárlabdázó Chuck Taylor – promózzon egy cipőt, amiből mindkét fél profitálhat. Később ez lett a norma: a sportolók valamiféle elsőgenerációs influenszerekként villantották a cipőiket, a fogyasztók pedig szinte azonnal reagáltak erre, hiszen ki ne akarna egy olyan lépőt a bokája alá, amiben Michael Jordan zsákolt a rájátszásban?
Ennek meg is lett a hozadéka, ha már a Chicago Bulls legismertebb arcánál járunk:
a 23-as mez leglegendásabb egykori viselője ma egy év alatt többet keres az Air Jordan cipőkből, mint a teljes NBA-karrierje során.
De 2003-ban a Reebok újra átírta a játékszabályokat.
Dealt kötöttek Jay Z-vel, ami az első ilyen jellegű szerződés volt egy rapperrel. A Reebok vezette be azt, ami ma már tök általános: a popsztárok bevonását a sneakerkultuszba. Nem mellékes: A Jay-Z fémjelezte cipőből egy hét alatt tízezer (!) párt adtak el, ami rekordnak bizonyult.
Három évvel később Kanye West szintén kijött az első cipőjével, a Nike Air 180 College Dropouttal, ma pedig már jól tudjuk, mekkorát megy az Adidasszal közös Yeezykkel. És akkor ott van még Drake meg a Jordan, Rihanna meg a Puma, és Travis Scott is éppen bemutatott egy Nike-val közös kollabot.
2015-ben a Complex magazin még vitatta, hogy a rapperek valaha is nagyobb befolyással tudnak lenni a cipőeladásokra az igazi példakép atléták mellett, és ekkoriban történt meg, hogy a Golden State Warriors kosarasa, Steph Curry 754 százalékkal (!!!) nyomta meg az Under Armour eladásait. A cipő reseller-piacon viszont már ekkor világos volt a valós trend: a zenészekhez kapcsolható lépők messze lenyomták a sportolós cipellőket.
A Stadium Goods felmérése szerint Kanye West az elmúlt évben 70,9 százalékkal több cipőt adott el, mint Steph Curry, Pharrell Williams pedig kétszer annyit ad el a neve által fémjelzett sneakerekből, mint LeBron James.
És a sor még folytatható lenne.
A trenden persze csodálkoznivaló nincs: a sportolós cipők értelemszerűen a teljesítményt és a technikásságot is szem előtt tartják, míg a művészek neve alatt kijövő darabokat sokkal több kreatív csavarral lehet ellátni, így sokkal izgalmasabbak is tudnak lenni. Az mindenesetre biztos, hogy a popsztárok egyelőre nyerésre állnak.
(via Forbes)