A távoli elérés egyre inkább alap követelmény a kamerarendszerek esetében
Arra gondoltam, készítek vele egy interjút, de amikor átugrottam a nyolckerületi műhelyébe, akkor valahogy természetesebbnek tűnt, ha csak úgy dumálunk, mintha én is csak egy kis ábráért érkeztem volna, amit valamilyen benyomásból magamon szerettem volna látni.
Úgyhogy most úgy mesélek, ahogy emlékezek. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy portré következik memóriából.
Szóval, az internet áldásos szélességeinek és mélységeinek köszönhetően szerintem a testmódosításnak már nagyjából semmilyen formáján nem tudok meglepődni, de azért még azt sem felejtettem el, hogy gyerekkoromban vidéken még elég furán néztek azokra az emberekre, akiknek tetoválásuk volt. Gondolom Budapesten is, de gyerekkoromban én nem jártam Budapesten.
Ezt csak azért mondom, mert épp ennek tükrében látható legjobban, hogy a tetoválások megítélése az utóbbi évtizedekben párját ritkító átalakuláson esett át. Bár Magyarországon sokkal több helyen kizáró tényező egy csomó foglalkozásnál egy kézfejen lévő tetkó, mint mondjuk nyugatabbra, számomra Anni sztorija (ahogy más hasonló tetoválóművészeké is) ennek a megítélésbeli átalakulásnak egy ideális végpontjának is tekinthető.
https://www.instagram.com/p/BGZkk3cqeOy/
Anni egy-másfél éve úgy került kapcsolatba a tetoválással, hogy neki még nem volt egy sem, és nem is grafikusnak vagy képzőművésznek tanult, mint arra számítottam volna. Marketinget tanul egyébként, és egy épp rossz passzban lévő barátnője keresett valakit, aki tetoválná. Ez ugye az a módszer, amikor nem géppel készül a tetoválás, hanem kézzel, egy árva tűvel viszik fel pontonként az óhajtott ábrát vagy szöveget. Szóval nem találtak senkit, és ekkor merült fel Anniban, hogy akár ő is megcsinálhatná. Utánanézett neten, és huss!
Ezután Belgiumban volt egy félévre ösztöndíjjal, és itt volt egy nagylelkű srác, akinek a combján további kisebb tattoo-k születtek. Csak annyi kikötés volt, hogy valamilyen módon a levegővel kapcsolatos ábrák legyenek.
https://www.instagram.com/p/BFl-jfTKeNu/
Mikor 2016 júliusában Anni visszatért Magyarba, a portfólióként is működő mimcza instának köszönhetően már egy csomóan várták, hogy ők is tű alá fekhessenek, vagy legalább ülhessenek. Ő pedig tetovált parkokban, kocsmákban, klubokban vagy ilyen-olyan rendezvényeken. De olyan is volt, hogy tök randomra bedobta egy buliban, hogy az első embernek készít egy tattoo-t. A szerencsés srác egy két tört vonalból álló nyilat kért, és valami olyan filozófiát kanyarított a miért kérdésre, hogy később Anni is magára tette.
A legviccesebb az egészben, hogy miközben ott tart a sztori, hogy már Budapesten járó turisták is felkeresik, valamint már két anyuka (!!!) is bejelentkezett hozzá, vannak akik az ő nyomán kezdtek el stick and poke technikával tetoválni, ahogy az instás videóit nézegettük, Anni még mindig beleborzongott, hogy milyen para, hogy tűvel bököd valakit. Közben meg amikor csinálja, akkor tök természetesnek tűnik számára is az egész.
https://www.instagram.com/p/BSYfAqCgw06
Legtöbbször konkrét ötletekkel érkeznek hozzá, de ő is rajta van azon, hogy milyen irányba menne el, most épp Frederic Forest nevű arc vonalrajzai inspirálta ábrákat készít különféle underground fotósok emberalakjai nyomán. Ezekből lehet lestoppolni is.
Anni munkáiban egyébként az a legkirályabb, hogy a sikersztori ellenére az egész lelke, a stick and poke műfajának csináldmagad szellemisége is megmaradt. Úgyhogy jöjjön is néhány mérföldkő jelentőségű darab, és persze néhány személyes kedvencem sem hagyom ki, hogy megmutassam.
https://www.instagram.com/p/BFMAaVnKeIX/
https://www.instagram.com/p/BLIqqehD7em/
https://www.instagram.com/p/BNeDN8wjO3v/
https://www.instagram.com/p/BEePUuCKeBE/
https://www.instagram.com/p/BKgExvPD41U/
https://www.instagram.com/p/BNBp5XYjNRz/
https://www.instagram.com/p/BLsrnHLjw6K/
https://www.instagram.com/p/BQc7coOALyk/
https://www.instagram.com/p/BQlVNnRg4jc/