A Reuters hírügynökség fotóriportere, Thomas Peter bejárt pár klasszikus japán otthont, amik a zen buddhizmus jegyében példaértékűen letisztultak, és ezt az állapotot tulajdonosaik tudatosan tartják fenn, hogy így éljenek egy nyugodt, lassú csörgedezésű, anti-hektikus életet. Rend a lakásban, rend a fejben! Mutatjuk a titok nyitját, fontos magyarázatokkal.

Ha kevesebb a cucc, több a hely! Elképesztő!

A negatív terek sokkal beszédesebbek, mint azok, amik tele vannak tömve dolgokkal.

Néha még az ágyra is szükségtelen kellékként tekintenek.

Ebben a fürdőszobában semmi nem tereli el a figyelmet a fürdésről:

…még akkor sem, ha szélesre tárjuk a fürdőszobaszekrényt.

Mindennek megvan a helye.

És általában fegyelmezett rendben van meg a helye.

És mivel nincs túl sok szar körülöttünk, mindent sokkal, de sokkal könnyebb megtalálni.

Ilyen a tárolás, amikor művészetté emelkedik:

A minimalizmus persze néha olyan hátrányokkal jár, mint hogy az embernek nincs felmosója és felmosóvödre.

Viszont cserébe ilyen csodálatos lehet az otthoni munkakörnyezetünk:

Egyes életterek néha annyira zsúfoltságmentesek, hogy gyakran elég beléjük egy asztal és egy szék.

De néha még szék sem kell:

Kevesebb dolog, fényesebb, levegősebb érzet:

A minimalista filozófia fontos része, hogy azt a kevés tárgyat, amik összetartoznak, tartsuk is együtt:

Akár egy gondosan elrendezett konyhadesign-ügyi bemutatóterem is lehetne ez. De nem az, csak egy tokiói lakás egyik sarka:

Itt nem kell sokat gondolkodni, hogy melyik edényt vegyük ki a szekrényből.

Ez itt pedig egy gardrób. Csak semmi felesleg.

Az a kevés dísztárgy, ami mégis bekerül a lakásba, gyönyörű:

Ami pedig éppen nem kell, miért ne lehetne gondosan félrerakni? Mint ezt az alvómatracot:

Némelyik lakásban a plafonvilágítás egyetlen szimpla, fehér, kör alakú lámpatest. Ciráda még a kanyarban sincs!

Vannak látványok, amik mintha egyenesen az Instagramra készültek volna.

Pedig ez maga az élet!

Kellemes, visszafogott élet.

(via Brightside)