Aki tisztában van Axel Willner, vagyis The Field munkásságával, azt nem lepik meg a nyolc percesnél hosszabb számok, és ehhez idomulva az sem, ha egy lemez nem áll többől hat-hét zenénél. Willner a lassan szőtt textúrás monotonitás híve, a visszafogott fotelhouse-ambasszador, maga az antidrop, vagyis, igen, zenéi szuperek bírnak lenni középtávú utazásokra, mint a rohanó tájak aláfestése.
Kiadója, a Kompakt jóvoltából pedig instant hallgatható legfrissebb hosszanjátszósa, ami a The Follower nevet kapta. Amiről a producer maga azt találta mondani egy sajtóközleményben, hogy ez a régi mítoszokról és az utópia megtalálásáról szól, meg arról, hogyan követi el az emberiség újra és újra ugyanazokat a hibákat.
Kár, hogy egyben nem, de trekkenként itt lehet bekövetni, azaz befogadni: