“Beülök a szobámba, kikapcsolom a zenét, csendben vagyok, és elkezdődik a keresés”

“A fotózással kezdődött minden. 2013-ban létrehoztam a Bianicon Facebook oldalát, amit úgy kezeltem, mint egy instafelületet, hangulatképeket töltöttem fel. Aztán amikor a Jaschik Álmos Művészeti Szakközépben elvégeztem a tervezőgrafikát, rengeteg izgalmas programmal ismerkedtem meg. Kész voltam, hogy úristen, ennyi mindent ki lehet hozni a képekből!?” – kezdi, aztán lovallja bele magát a történetbe Bianka, aki ma már a Queen Of Hearts tetoválószalonban is pergeti a tűt.

De nem csak azt: továbbra is rajzol, rajzol és rajzol, ahogy ő fogalmaz, aztán kicsit inspirálódik, majd mit csinál? Tovább rajzol.

Aztán nemsokára már azt is kipróbálta, mennyire működnek a rajzai pólókon – annyira, hogy rögtön volt rájuk érdeklődés. A kezdeti digitális technikát felváltotta a linómetszés, a kész pólókat pedig a terv, hogy már azokat is ő maga varrja meg. Holott előtte még soha, semmit, még egy gombot se.

De azt is elmondja, hogy nem az a típusú impulzusbefogadó, aki zenét kapcsol, vagy épp emberekkel zsibongatja körül magát, ellenkezőleg: kikapcsol mindent, csendet teremt, és elkezd képeket keresni a világból, ami belöki a motivációmotort.

Nem mindegy persze, hol mondja el mindezt: az Absolut ezer budapesti arcot bemutató blogján olvasható az újabb interjú, amiben Bianka sok egyebet is megoszt.